Játékszabályok

Mi a párkapcsolat, a szülő-gyerek kapcsolat, a barátság? Hányan, hányféleképp értelmezzük ezeket a fogalmakat?

Sokan azt gondolják, hogy ezek olyan kapcsolatok, ahol a másik értük van.  Ahol az ő igényei, elvárásai szerint KELL történnie mindennek. Ahol csak a másik lehet a hibás, ha a nem úgy, nem a szerinte, elvárásai szerint alakulnak a dolgok. Ahol lehet ő az aki, de a másik nem, mert akkor nem megfelelő társ, barát, gyerek, szülő – helyettesítsd be az épp odaillőt.

Én nem így látom. Minden kapcsolati forma a feltétel nélküli szeretetről kellene szóljon, nem a játszmákról! Ha szeretlek, úgy szeretlek, ahogy vagy. Azt szeretem, aki vagy és nem azt a képet, akivé tenni szeretnélek, mert nekem az felel meg a saját igényeimhez.

És igen, van olyan helyzet mikor nem érezzük jól magunkat attól, ahogy viselkedik, beszél velünk a másik. Ha ezt szóvá tesszük, beszélünk arról, hogy ez nekünk, bennünk mit okoz, akkor megérthetjük, mi megy végbe a másikban és lehet közelíteni az álláspontokat. De ez csak akkor működik, ha felnőttként, a partner hibáztatása nélkül, a bennünk lévő érzéseinkről beszélünk, nem őt vádolva, hibáztatva kommunikálunk. Ha negatívan értékeled a partneredet / gyerekedet, barátodat/, ha felülről, magadat tökéletesnek, hibátlannak mutatva osztod az észt, azzal bántasz. És nem utolsósorban, a másikra hárítod a felelősséget!

Nincs olyan kapcsolat, ahol csak az egyik fél hibázik! És abban sem hiszek, hogy a hiba az hiba. Kinek hiba? Az én nézőpontomból amit, ahogy teszek, beszélek, azért van úgy ahogy, mert akkor, ott azt tartottam helyesnek. Te pedig azért teszed, beszélsz úgy ahogy, mert szerinted az a helyes.

Ilyenkor ki hibázik? Ugye, hogy csak nézőpont kérdése?

Ha van valós szeretet, akkor van elfogadás és van megoldás. Ám, ha nincs, akkor csak hibáztatás, felelősség áthárítás, önsajnálat, a „szegény én” játszmája van. És bizony vannak kapcsolatok, melyeknek lejár az ideje… Már nem emel, lehúz, benne ragadsz valamiben, ami nem építi a lelkedet!

Mi van ilyenkor? Választási lehetőség. Az alapvető emberi értékek gondolatiságával, hálával adózva felvállalni, hogy nem kívánsz részt venni a további játszmákban.

Feldmártól idézve:
„Lépj ki a szarból! Szerezd vissza az életed! Nem szabad beleragadni rossz helyzetekbe, ami nem a mi felelősségünk-legyen szó családról, a párunkról vagy barátságról!”

Előző kapcsolódó írásunk a romboló kapcsolatokról itt olvashattad.

S akkor az idézethez tartozó Elisabeth Hogyha kell egy tánc

Kosári Móni írása

Vendég Írók

Itt azoknak a nőknek az írásait olvashatjátok, akik rövidebb ideig, esetleg egy-egy írás erejéig csatlakoztak hozzánk.

Nincs még hozzászólás

Szólj hozzá

Az email cím nem lesz publikus.