Kap levegőt az a gyerek?!

Nap, mint nap hallok, olvasok történeteket, melyekben a hordozós anyákat minősítik, megkérdőjelezik kompetenciájukat. Egyesek csak kíváncsian nézegetik, hogy a szöszben van anyára fabrikálva a ded egy „darab rongyban”, mások viszont egyenesen kínzásnak tartják ezt a fajta egységet szemlélve.

Leggyakoribb kérdések:

– Kap-e levegőt a baba?
– Kitörik-e a gerince?
– Lába eltörik-e a szorítástól?
– Jó-e mozgásképtelenné tenni őt?

Ezek a fizikai oldalról megközelített kérdések. De persze ott van a psziché oldala is: előszeretettel figyelmeztetik a hordozós anyákat, hogy a hordozott csemete elkényeztetett, önállótlan, anyától végletekig függő valaki lesz, tehát nagy hiba az állandó testközelség.
A legtöbb ilyen negatív kritika megfogalmazása mögött a kevés és/vagy nem helytálló információ áll. A hordozás nem egy új és őrölt trend, de nem is az ősanyák kiváltsága! Ez egy teljesen természetes gondoskodási stílus, ami nem csak a kötődésre fejtheti ki pozitív hatását, hanem rohanó, teljesítmény centrikus világunkban praktikus is, hisz anyának felszabadul mindkét keze, miközben nem kell a babának sem lemondania természetes szükségleteiről!

14433014_1208312045899546_7558146348651531382_n

Hála Istennek, rengeteg olyan hordozóeszköz létezik ma már, melyek a legtökéletesebben képesek támogatni a baba anatómiai, ortopédiai jellegzetességeit, hisz törés és zúzódás nélkül élvezik a testközelséget és bizony, a babák többsége képes megfulladás nélkül túlélni a kalandot!
Igen, a mi generációnk anyukáinak többségének nem volt lehetősége tájékozódni, informálódni, másképp csinálni és igen, felnőttünk egészségben tápszeren és babakocsiztatva is.

Ám ez nem jelenti azt, hogy mi, akik már számtalan kutatási eredmény birtokában, csodálatos felkészítő tanfolyamokon, anya-csoportokban, stb. tájékozódhatunk, ráadásul egymás közelében élhetünk, egymást megerősítve, elszeparálódás nélkül, ne csinálhatnánk másképp!

A másképp nem a tökéletest jelenti, hanem a választás szabadságát, ösztönök szabad áramlásának engedélyét, a lehetőséget arra, hogy a baba jelzéseit természetesnek vegyük és elfogadjuk, kiállhassunk a spontán fejlődés, érés folyamata mellett és ma már megtehetjük, hogy ezen tudás birtokában tudatosan cselekedjünk.
A kritizálók többségében a „beszólás” mögött pont ez a fájdalom áll, a veszteség élménye is akár, amiért ők mindezt nem tehették meg. Ez persze nem jelenti azt, hogy kontroll nélkül fröcskölődhetnének, ám megtehetjük, hogy vagy figyelmen kívül hagyjuk az ócsárolást, vagy ha épp értő fülekre is lelhetünk, mesélhetünk a hordozás mikéntjéről, hátteréről, de felelhetünk valami frappánsat is, amitől koppannak az állak a padlón, pl.

„Jajjj, Istenem, hát nem fullad meg az a gyerek?!-válasz: Nem tudom, majd otthon kiderül!”.

A hordozás egy fantasztikus lehetőség arra, hogy a baba-mama egység elmélyülhessen, praktikus és természetes formája a gondoskodásnak, adjuk meg ennek a szabadságot, hadd éljenek szabadon az anyák, kompetens döntéseik mentén!

Dobiné Papp Nóra írása


Formáld Te is a világot! Írj, küldj nekünk cikket, vedd fel velünk a kapcsolatot.

Minden gondolat számít. A Tied is!

                                                         Arlette

Történelmi Hősnők

Az archivált szerzők írásai olvashatók itt.

Nincs még hozzászólás

Szólj hozzá

Az email cím nem lesz publikus.