Tudom, eltűntem…… És nem direkt! Úgy zajlik, mint valami északi sarki globálisan felmelegedett jéghegy-olvadás! Pont úgy! Mármint, az életem. Tavaszi zajlás, megdagadt, felduzzadt, megállíthatatlan, kérjük ne a rakpartra parkoljon, mert ki fog áradni egy időre és különben is, ez már csak ilyen. Vagy mégse?

Annyi jó téma van, annyi mindent szeretnék sorba venni, átgondolni, bepötyögni, elvégre csak nyár van, nem pedig katasztrófa történik, szerencsére háború sincs no meg tényleg, minden rendben, MINDEN RENDBEN!

Írói válság-e? Bocsánat, nem lennék író, javítok: hobbi-gondolat-begépelői válság ez? Esetleg krónikus időhiányban szenvednék? Vagy mondjuk, a cukkini krém elkészítése és a strand között tényleg képtelen lennék nyugodtan leülni, hisz egy óra szokott lenni, mikor már megérett minden belevaló (a cukkini krém tovább tart!)?

Remélem, hogy mindössze az elsőről van szó, hisz eddig is sűrű volt a program, most meg még munkában is lazább egy két hétig az órarend. Merem állítani, a szoros tempó valahogy jobban ösztökél mindenféle munkára, mint a heti egy két nap dolgozó és a többi, a többi, hátttööö… Ilyenkor nehezebbnek találom a mindennapi rutint, legyen az kaja-vadászat vagy éppen mosás teregetés, plusz mindenfelé megyünk, hisz ránk szakadt annyi idő, ami év közben esélytelen és igencsak véges, azt gondolom, ki kell használjuk…

Milyen témákhoz is gondoltam pár gondolatot fűzni, s mégsem jutottam el (még) odáig?
Most megteszem, címszavakban illetve pár sorban, és remélem egyszer kifejtős is lesz belőlük – hacsak újabb gondolatébresztők ki nem túrják őket majd, ahogy telik az idő.

Fürdők, lazulás, medencék, csúszdák, wellness.

Az utóbbi kb. tíz év igencsak népszerű kikapcsolódási (és felvágósdi) formája… Tekintsünk el attól, hogy elég drága, és attól is, hogy mégis tömve vannak ezek a helyek, gyerekzsivajjal és szisszenő sörös dobozokkal. Jók vagyunk, magyarok! Nem értem mi bajotok, tök sokan jártok, még a nagyit is viszitek! Nincsenek már a medencékben csíborok, mint az én időmben, helyette van hüvelyfertőzős-gyerek-PH (tényleg ne menj a gyerekmedencébe, ha ki van írva). Nincsenek hatalmas aranysmukkok, viszont lopják a párszázas Disney törölközőt és egyre ritkább a karfiol-láb, van helyett kötényhas – ám ez sem érdekel senkit, amíg megvan a korrektebb helyeken a strandbeli dohányzó és árad a büfékből az afrikai harcsa, hekk…

Szex, tabuk nélkül.

Mocskosan mégis olvadósan, az igazi sóhajtozás helyetti zokogós orgazmusok világa. Jártál már ott? Mikor megdőlnek az előítéleteid és kitárul a világ – tárulj ki te is (szó szerint issss… húúúúú!). Mikor vetted utoljára a fáradtságot, hogy a meleg, az időhiány, a megnemszólalhatsz körülmények ELLENÉRE szexelj, órákon át? Értem, OK, neked 15 perc kell csak. A sok gond, fáradtság, a mitfőzzekholnap, elfogadom magyarázatként. Egy hétig. De házi feladat: kipróbálni valami újat! Kockázatos, ja, ki tudja elmész-e úgy no meg állítólag fáj, azt mesélték, hogy megalázó és láttam filmen, de ki nem próbálnám, nem vagyok én perverz! Értem. Nos, én igen. És büszke vagyok rá, hogy együtt perverzkedek egy másikkal, aki szintén. Most akkor képzelhetitek… Címszavakban porondon vagyok 7 napból hatszor, kétnaponta max. ágyneműcsere, illetve kevés alvás ám az ájulós, ahogy dominóként dőlnek meg sorba a kellemetlen tapasztalataim és virágok nyílnak esküszöm odalenn hamarost, ha ilyen gondosan ápolják.

Elkényeztetett gyerekek és lélegző kirakatbabák.

Vagy éppen csak a körülmény predesztinálja a már öltönyben született/ Versace pink fodrosban illegő, zselézett hajú/tökéletes fonatú totyogósokat a sikerre, irányításra, Földgolyó átutazásra? Már a tengerparti bébipapival szívják magukba a pénz értéktelenségét vagy a klubban ivódik beléjük, hogy az egy hetes horvát jacht út igazán semmiség? Örülnek-e ezek a gyerekek másnak is, mint a havonta új almás telefonnak vagy épp egy ötcsillagos hotel lakosztályát megszégyenítő saját szobácskának, és más lesz-e a jövőjük, ha matchboxot tologatnak a szőnyegen elektromos gyerek Mercedesben való driftelés helyett? Vekerdy azért népszerű, mert az ő nevelési módszere a sárevésben kimerül, azt mindenki megengedheti magának, ha úgy vesszük, de ugyanilyen népszerű lenne-e, ha a Lenkey nyomán (méregdrága gumicukor vitaminok fogyasztására sarkallás mintájára) feltalált volna egy luxusnak számító „akármit-valamit” és mindenki arra spórolna vajas kenyérrel? Nem tudom. Talán majd ha felnőttek, kiderül. Remélem megérem és Arlette oldalán közösen majd jól megírjuk.