Képzelt riport a falevél színezővel

Sose gondoltam volna, hogy lehetőségem lesz egyszer személyesen beszélgetni egy őszi falevél színező szakemberrel. Lázár Ervin Négyszögletű kerekerdő című könyvében találkozhattunk ehhez hasonló nemes hivatással először. Így ismerhette meg a nagyközönség a bárányfelhő bodorítót. Azóta a pályaválasztás előtt álló fiatalok szeretettel választanak ilyen különleges mesterségek közül.

Szerencsémre a tavaszi időben szabadságát élvező őszi falevél színező úr, Ármin találkozott velem, hogy kérdéseimet feltegyem neki, és egy tea mellett jót beszélgessünk. Ezzel jobban megismerjem és megismertessem ezt a pályát és ennek a szakmának a szépségeit a tisztelt olvasó közönséggel.

– Köszönöm Ármin, hogy elfogadtad, ezt a felkérést! Megtiszteltetés!

– Részemről a szerencse.

– Ármin, elmondanád, először is, hogy mi is pontosan a te foglalkozásod?

– Természetesen. Őszi falevél színező szakember vagyok.

– Pontosan mit is jelent ez? Mit csinálsz, amikor munkába állsz és konkrétan mikor is van ez?

– Késő szeptemberben, kezdek neki a munkának. Az általános elképzeléssel szemben nem ecsettel és hagyományos festékkel dolgozunk. Az őszi erdő színeit elérni, kemény munka. Minden levélnek meg van a maga lelke és mindegyikkel beszélgetni kell, így érjük el, hogy éretlen zöld levelekből ezerszínűek legyenek. Valóban komoly tévedés azt állítani, hogy az ősz az elmúlás ideje. Hiszen még csak ilyenkor élnek valóbban az erdők.

– Hogy érted azt, hogy beszélgetéssel éred el a színváltozást?

– Meg kell keresni azokat a leveleket, akik a legnemesebb érzés birtokában vannak, vagyis szerelmesek. Ezt a feladatot sokan már nyáron elvégzik, de én szeretem ezt a vénasszonyok nyarára hagyni, akkor már nem csak a nyári kalandok lángolnak bennük. Na, most ha meg van a szerelmes levél, be kell mutatni annak, akiért a szíve ég. Amikor egymásra találnak, mindketten elpirulnak így lesznek a piros levelek. Mondanom se kell, nem csak tiszta lelkű levelek élnek a fák lombjain. A legnemesebb mellett, a legalattomosabb érzés is megtalálható egyes levelekben. Azon nyomban, hogy látják, mások boldogságát sárgára színezi Őket az irigység. Így borul az erdő pompás színekbe.

– Mi lesz akkor, ha beköszönt a fagy és a levelek megbarnulnak, oda a munkád?

– Dehogyis. Mikor beköszönt a fagy az ezzel foglalkozó szakemberek veszik át a helyemet, szakmai körökben egyszerűen csak hóembereknek hívjuk őket. Ha már az én érzéssel teli leveleim barnulni kezdenek az azt jelenti, hogy kiélték az emóció minden apró pillanatát.

– Ekkor véget ér az életük?

– Véget? Ugyan! Egy másik kezdődik. Útnak indulnak a széllel, megismernek olyan helyeket, amelyek távol vannak az otthonuktól. De ez már egy másik szakma…

– Köszönöm szépen a beszámolót!

– Én vagyok hálás, hogy elmesélhettem.

Miután ezt kimondta, még megitta a csészéjében maradt pár csepp teát és kisétált az kávézó ajtaján. Azóta se láttam Őt, de minden ősszel megcsodálom a munkáját. Csak ülök az erdőben és elnézegettem a leveleket. A kacéran egymásra kacsintó pirosakat és az irigységtől teljesen elsárgultakat. És soha nem felejtem el, hogy az őszi erdő nem az elmúlás, hanem az érzelmekkel teli idő jelképe.

 KSimon Emőke írása

Vendég Írók

Itt azoknak a nőknek az írásait olvashatjátok, akik rövidebb ideig, esetleg egy-egy írás erejéig csatlakoztak hozzánk.

Nincs még hozzászólás

Szólj hozzá

Az email cím nem lesz publikus.