ki az

Ki az, ki zsoltárt énekelve..

a földön térdepelve.
Őrjöngő magányában
Széttépett angyalszárnyban..
Vár terád, még mindig
Hiába óvják, vagy intik..
Hogy ne tegye, mert nem lesz jó
De ő az örök várakozó..

Te meg az el nem jövő vagy,
lehet napsütés, jöhet fagy..
te mindig ugyanaz maradsz
te sosem vetsz, mégis aratsz.
Szívem termését learattad..
S közben a semmit nekem adtad..

Ki az, ki elméjét összetörte
És utána újra, meggyötörve
Képes lett a képtelenre
beleugrott a Végtelenbe
Hiába mondták a barátok
hogy ez nem áldás, ez maga az átok

Te meg voltál a kegyetlen.
mégis a legnagyobb szememben
te csillagokkal együtt születtél
mégis e földre keveredtél–
és amikor megláttalak
Ráébredtem, téged akartalak
Széttépett angyal-szárnyakon
A földön fekszem, mert fáj nagyon..

 Rácz Bolgárka írása

Történelmi Hősnők

Az archivált szerzők írásai olvashatók itt.

Nincs még hozzászólás

Szólj hozzá

Az email cím nem lesz publikus.