“- Egy-két- há -és, ki a cickók. Mit akarunk? Jó pasit! Négy- öt -hat – és, told a popsit. Ki nem kell nekünk? Csóró pasi!”
“- Hajrá, lányok, égjen a zsír, feszüljön az izom! Mi kell nekünk? Karrier! ”
“- Tarts ki még, ne hagyd abba! Mit nem akarunk? Lúzer férfit!”
Kora reggeli ki mit tud indul a teremben. Besétál egy lány apró, átlátszó bugyiban és melltartóban. Vajon, mit szólna kérdésre: “Figyelj, nem lenne gond, ha kiverném rád”? Csak, mert ruházata alapján akár a hálószobánkban is lehetnénk…
Mellette egy másik, aprócska kislány puszta kézzel mászik fel a kötélen. Indul a morajlás a terem távoli sarkából: “Huu, azt a, odanézz, ez mekkora, ezt Te még meg tudnád csinálni, bro… Ugyanmá, tesó, sose tudtam..”
Aztán ott az a srác, feszülős kerékpáros nadrágja szorosan simul kerekded alma fenekére, láthatóvá téve, aligha visel alsónadrágot. “Te, edzhetnénk melletted?”– kérdi, majd a tükör elé állva hátat fordít nekem.
Mindenkinek van speciális mozdulata. Már nem számít, kinek milyen autója áll kint a ház előtt, a telefonok sem kerülnek elő. Helyette mindenki teljes átéléssel koncentrál… önmagára. A jól összerakott, sikeres személyiségére, az egyedi, megismételhetetlen varázslatos individuumra.
Mert itt küzdelem zajlik, életre- halálra. Nem csak a zsírpárnákkal, a kilókkal, a korral járó löttyedtséggel. Nem is az egészségtelen életvitel nyomaival. Hanem azzal, tudsz-e tért nyerő, figyelmet megragadó és megtartó figurává válni. Mindegy, hogy közszereplőként, celebként, seoként vagy pornósztárként. A lényeg, hogy a sikered záloga a kialakításra váró karaktered múlik.
Szerintük. Én pedig nem látok mást, mint egy rakás szerencsétlen, városi közömbösséggel meggyötört embert, aki szeretné, ha észrevennék, ha láthatóvá válna. Ha végre nem lenne egy a sok közül. Ezért az izzadtságszagú küzdelem, a nevetségességig fajuló ki mit tud. Aminek a folytatását a RV és Elittárs oldalain láthatjuk, felbővítve a többi sikeres paraméterrel.
Mert, ha ma létezik kudarcmérő, akkor az az átlagos jelző. Mindegy, hogy a túlméretes műmelled vagy az ugyanilyen túlméretes terepjáród miatt jegyeznek-e meg, az elrontott plasztikáddal vagy a félregyúrt testeddel kerülsz-e a figyelem fókuszába. Bármitől jobban rettegnek, mint hogy azt kelljen hallani, láthatatlanok. Egyek a sok közül.
A tökéletesre csiszolt FB profilok és konditermi szupernők és férfiak mögött, a LinkedIN sok sorban leírt “az én munkám milyen fontos, addig ragoztam, mekkora ász dolog fénymásolni és iratokat rögzíteni” karakterek mögött valódi, a tükörbe nézve önnön jelentéktelenségüktől rettegő emberek bújnak meg, akik közben azt várják, végre valaki rájuk találjon…
Helló, ébresztő! Rohadt téves úton jártok! Ha az állásinterjún lehet is sikere, a randin lenyűgözőek is lehettek arra a 10 percre, Ti is kell, hogy érezzétek, ez mekkora kicseszett egy zsákutca!
Ha ajánlhatom: menjetek át jogára! Úszni. Tollaslabdázni. Űzzetek csapatsportot! Mindent, csak ezt az önmagatok bámulását ne!
Nők Apja írása