Lányom, az anyád vagyok, tudom, mi kell Neked!

Ami nekem kellett volna… Azt látom, hogy az anyák fiaiknál szinte csak azzal vannak elfoglalva, hogy “megtartsák”őket. Lányaiknál? Hogy megvalósítsák saját meg nem élt vágyaikat! Mi nők, bennük akarjuk megélni be nem teljesedett életünket.

Karrier. Balett táncos akartál lenni? Nem sikerült? Nem baj, majd a gyerek! Akkor is, ha ő bokszolni akar. Lány, balettozzon!
Boldogtalan párkapcsolat. Rosszul választottál? Ez sem probléma!Nem baj, majd a gyerek! Majd a saját nézőpontjaid szerint megmondod a lányodnak, neki milyen lesz a jó társ.

Anyaság. Nem ölelt, szeretett az édesanyád? Spártaian szigorú volt Veled?Nem baj, majd a gyerek! Majd neki megadunk mindent, amit mi nem kaptunk meg.

De hol van ebben ő? Hol vannak az ő érdekei? Nem a Tied, az övé! Igen, tudom, csak jót akarsz! Ami neked, szerinted jó az nem biztos, hogy neki is. Az ő útja, az ő élete! Ezt neki kell megtapasztalni. Nem védheted meg “csak”támogathatod!

Anya és lánya egy brutálisan őszinte tükör egymásnak. Tükör, amibe, ha hajlandó vagy őszintén belenézni az élet legnagyobb tanítását, ajándékát kaphatod. Megmutatja, hogy viselkedsz, hol vannak a gyenge pontjaid, mennyire veszed véresen komolyan magad. Mennyire fogadod el azt, aki vagy. Mert ő ott van és ha nem csak nézed, de látod is, megmutatja neked pontról pontra…. Lehet nem belenézni, lehet nem szembesülni csak nincs értelme. De választhatod ezt is, a döntés a Tied!

Sokat tanultam a lányomtól magamról! Nem mondom, hogy sokszor nem volt fájdalmas… Amíg nem tudtam csak hierarchiában gondolkodni és azt hittem nekem van jogom megmondani a tutit, addig szenvedtem. A keménységétől, az egoizmusától, az érzéketlenségétől. Amit én akkor annak hittem…. Pedig nem az volt! Védte a saját érdekeit és nem volt más eszköze! Mivel jobban szerettem őt, mint az egómat, lassan megtanultam nem harcolni, hanem igazán meghallgatni és megérteni. Nem ráerőltetni a magam elképzeléseit az ő életéről. Megtanultuk kölcsönösen tisztelni egymást.

Számtalanszor fordult elő, hogy barátoktól, tágabb családtól meghallgathattam, nem értenek egyet a nevelési módszereimmel.

Mert mint tudjuk, ebben az országban a focihoz és a gyerekneveléshez mindenki ért. Én nem értek egyikhez sem. Sőt, ma már nem hiszek a nevelésben sem, Vekerdy után szabadon, a hiteles mintában hiszek.

Szerencsés vagyok, van fiam és lányom is. Megélhettem az érem mindkét oldalát. Számomra, amit a lányom iránt érzek, az is egyfajta szerelem. Szimbiózis, mely a teljes elfogadáson és tiszteleten alapszik. Ma már ….. hosszú volt az út…. Ma sem értünk egyet mindenben. Sok része van az életnek, amit teljesen másként látunk, de a szeretet és a tisztelet a közös nevező. Viki! Köszönöm neked, hogy vagy!

Előző anyák és fiaik részt itt olvashatod. Egy másik írást pedig az önostorozó anyáknak itt.

Kosári Móni írása

Vendég Írók

Itt azoknak a nőknek az írásait olvashatjátok, akik rövidebb ideig, esetleg egy-egy írás erejéig csatlakoztak hozzánk.

Nincs még hozzászólás

Szólj hozzá

Az email cím nem lesz publikus.