Lehetsz egyáltalán nő 40 felett?

Előző írásom kapcsán (Takarodj a szottyadt testeddel az öregek otthonába) csúnyán beleszaladtam egy vitába, mely arról szólt, miért érintett meg annyi 40 feletti nőt az a cikk. Kitérhetünk itt a rögződött hiedelmekre, a társadalmi nyomásra, a média által sulykolt tökéletesség képre, de a gomb, amit mindegyik nyomkod, az az önelfogadás és önszeretet gombja.

Ha én elfogadom és szeretem magam, akarok megfelelni az elvárásoknak? Akarok részt venni ebben az össznépi játékban? Nem, mert nincs miért! Ha nem mástól, másoktól, kívülről várom az elfogadást, a szeretet morzsákat, ha nem teszem függővé az énképemet külső elvárásoktól, akkor nincs, aminek meg akarjak felelni. Nincs szorongás, nincs kényszer. Belső biztonság és ebből fakadó nyugalom van.

És nem mondom, hogy a férfiaknak könnyű, de azt gondolom, hogy a nőknek sokkal nehezebb ennek a megvalósítása. Több oldalról kapjuk az ingereket, sokkal több szempontból ér minket kritika. Ha nő vagy meg kellene felelned szeretőként, anyaként, háziasszonyként. És még ezeken belül is különböző szegmensek vannak. Elvárásokat támaszt a társadalmi és kulturális közeg. Megmondja a férfi milyen legyél, miként viselkedj és ha ez nem elég ott a többi nő, akik nagyobb kritikusai egymásnak, mint bármelyik férfi.

De miért?

Mert nem szeretjük magunkat! Kívülről várjuk, ácsingózunk a szeretetre. Az, aki valóban jóban van magával, van egy belső ereje, kisugárzása. Nem érdekli, mit mondanak róla, éppen miért ítélik el. Hány éves, milyen ruha van rajta, hány kiló, hord e bikinit az ő korában, főz e kaját a gyerekeinek, hogy él a párjával….. Az ilyen ember él saját maga belső vágyai, hite szerint. És milyen érdekes! Ők nem akarják megmondani, másoknak hogyan KELLENE élniük! Maximum megállapítják, nekik mások a szempontjaik, de elfogadják, hogy nem ez az egyetlen igaz és sérthetetlen nézőpont.

Nem elgondolkodtató, hogy a komment háborúk során csak azok kardoskodnak, akik a saját magukban elfojtott vágyaikat elnyomják és önmaguk igazolásaként a másikat szapulják, lenyomják, elítélik?

Nem elgondolkodtató, hogy mindig tudják másnak, hogy kellene élnie, kinéznie, viselkednie és hogy valami furcsa mód ez a saját életük leképezése? De még, ha el is nézi, legalább ne mutogassa az a másik a másságát és akkor elnéz felette….

  • Ha nem látjuk, nem beszélünk róla akkor nincs?
  • Miért tabu a szex a mai világban, mikor még egy üdítőt is meztelen cicikkel adnak el?
  • Ja, hogy azok fiatal cicik!
  • 40 felett nemtelen a nő? Nincs melle?
  • Nem szeretheti a szexet?
  • Vagy csak ne beszéljünk róla? Neki már nem illik?

Amikor az ismeretségi körömben harmincas éveik derekán lévő nők nem értik, hogy egy negyven pluszos nő, hogy lehet sikeres a férfiaknál, sőt a harmincas férfiaknál, akik szerinte hozzávalók? (ez egy következő cikk témája lesz)

  • Miért félünk a kortól?
  • Miért félünk a nem tökéletes test látványától?
  • És egyáltalán! Miért félünk a tökéletlenségtől?
  • Ja, és mi a tökéletes?

Mekkora tévedések és elhallgatások vannak ebben a témában! Is…
A nő 40 felett, túl az anyaság gyönyörű, de baromi fárasztó mindennapos szolgálatán, mikor a gyerekek már nagyok és önellátók, visszakapja saját magát. A nőt.

Ki is az öregasszony és mitől-  ezt az írást itt találod.

Fotó forrása itt


Formáld Te is a világot! Írj, küldj nekünk cikket, vedd fel velünk a kapcsolatot.

Minden gondolat számít. A Tied is!     

    Arlette  

Móni Kosári

Én csak írok, én csak kérdezek, hogy gondolkodj és érezz.....

1 Hozzászólás

Szólj hozzá

Az email cím nem lesz publikus.