“TISZTASÁG FÉL EGÉSZSÉG”
Az az igazság, hogy meguntam a nyígást. A borsószemkirályfiskodást. A derékszögű mamuszokat, a túlhidegatengert (!), az összes szirszar kifogást és önmaguk által gerjesztett gátakat, amikkel körbebástyázzák magukat. Hogy honnan??? Én esküszöm nem értem.
Én úgy emlékszem a gyerekkorom egy részére, mint vegytiszta szabadságra. Nekem a kutya nem mondta meg nyáron, hogy hol egyem a vajas kenyeret, így aztán a cserkófán ettem, mert cseresznyével cseszett finom volt. Kézmosás??? 😀 😀 persze…miután madár, egér, bogár és egyéb állat temetkezési vállalkozást nyitottunk, konkrét miniatűr sírhantokkal és keresztekkel én olyan biztos, hogy nem mostam meg a kezem kaja előtt, mint hogy itt ülök.
Most mégis sikerül. Pisilés után is. Ezt csak a rend kedvéért teszem hozzá. Nekem évente 3 hónapig egészen biztosan senki a világon nem mondott meg semmit. Csak voltam. A végtelen szabadságban. Szerintem azt sem tudták, hogy merre járok. Kukoricát loptam. Mezítláb a búzamezőben futottam. (hjújderosszvoltkinepróbáljátok). Fára másztam, vizet húztam, nyulat fogtam. Aztán nyúztam. A málnásban császkáltam. Cérnát kötöttem a csíbor lábára a vízben, hogy ne tudjon elúszni. De hogy kezet nem mostam, csak reggel és este az totálbiztos. Lavór volt, egy ideig belefértem, aztán már csak a kezem.
Az a gond a mai kölkökkel, hogy fényesre van nyalva körülöttük minden. Mindenki a hibátlan körülményekre gyúr. A morzsa,-és koszmentes, lehetőleg bio kivitelre. A megugorhatóra, a konfliktusmentesre. Akkora lúzereket nevelünk, hogy félelmetes.
Életképtelen felnőttek lesznek. Gyalog valahová odatalálni? Okosbizbaszok nélkül? Istenem, drasztikusan meg fog nőni az ideiglenesen eltűntek száma, akik csak egyszerűen nem találnak majd haza, mert lemerült a telefonjuk. Ez totál ijesztő.
Úgyhogy ma este, első leckeként, kézmosás nélkül, a famászóka tetején kellett vacsorázni. És aztán, külön kérésre a madárszaros csúszdán lehetett csak eltávozni onnan. A siratóasszonyok kara semmi ahhoz a felháborodáshoz képest, amit akkor nyomtak le amikor leutaztattam az üdítősflakont elsőként az összefossintott csúszdán. Épp csak keresztet nem vetettek.
A holnappal kapcsolatban még ötletelek, de azért nem esnék át a ló túloldalára, úgyhogy a macskatálból való reggeli műzlizést elvetettem. Továbbá egy fél napos éheztetés sem utolsó. Valószínűleg fogalmuk sincsen arról, hogy milyen lehet igazán éhesnek lenni. Mivel mostanra egészen durván belelovaltam magam, abbahagyom a brainstormingot, mert ha minden leírnék, amit gondolok, akkor szörnyű energiákat mozgatnék meg. Pedig húdeleírnám…
(CsekmeD írása)
Formáld Te is a világot! Írj, küldj nekünk cikket, vedd fel velünk a kapcsolatot.
Minden gondolat számít. A Tied is!
Arlette
