Mindenki ismeri a tutit, férfi lélekhez két út vezet: a gyomrán keresztül vagy egy arasszal lejjebb… Miért kellene választani, hogy melyik úton indulok el? Elindulok mindkettőn egyszerre, hiszen biztosra akarok menni, mert elhatároztam, hogy ma megszerezlek! Aludj csak, ne kelj fel korán, pihend ki magad, mert ma este felejthetetlen élményben lesz részed!
Már reggel nekiállok, nézegetem a receptes könyveket a polcon. Ááááá, még nem a recepteket, előbb a könyvet kell kiválasztani, az sem kis feladat, mert annyi van belőlük a polcon, hogy Sajót lehetne velük rekeszteni! Természetesen mindegyik használatlan, új állapotban. Na jó, akkor legyen a lila könyv, most úgyis a lila a kedvenc színem. Nézzük csak… előételek, levesek, főételek… hmmm… nem rakhatok elé olyan hagyományos kaját, amivel ugyan tuti nem fognék mellé, de az anyja is bármikor csinálhat. Biztos, hogy valami ütős kell. De mi van, ha nem szereti a tengeri herkentyűket vagy az ánizzsal érlelt kacsát? Jesszus, akkor mit főzzek? OK, legyen egy krumplifőzelék fasírttal, azt csukott szemmel is megcsinálom. Jót derülök saját poénomon, de inkább tovább keresgélek. Valami egyszerű kell, amit nehéz elrontani, különleges, semmiképp sem snassz, de nem annyira különleges, hogy ne lehessen felismerni. És nézzen ki esztétikusan is. Francba, egy csábításhoz szóló vacsorának mennyi kritériumnak kell megfelelni!
Közben már a reggel lefőzött kávém is kihűlt, és az idő is jócskán telik. Főzök még egy kávét és elhatározom, hogy öt percen belül döntök. Hát az öt perc már letelt, ötlet meg sehol. Persze a receptes könyvben szereplő ételfotók mindig kifogástalanok, de nekem se fehér porcelánom, se ajkai kristályom nincs itthon. Mindegy is! Ha nem jó neki az IKEA-s, menjen máshova vacsorázni!
Na de végre megszületett. Levesnek francia hagymakrémleves lesz, főfogásnak pedig gombával töltött csirke jázminrizzsel. Mellé veszek egy üveg finom vörösbort. Szárazat természetesen, más bor nem bor!
Atyaég, de hisz még a lakás is fut, be kellene vásárolni a hozzávalókat. És én? Én még sehol sem vagyok, pedig már dél van és azt mondta hatra egész biztosan ideér. Akkor most először tornázzak vagy vásároljak be?
Ha tornázok először, akkor utána fürdeni kell, akkor meg már lehet nem lesz minden a boltban. Ha meg először megyek a boltba és utána tornázok, akkor nem fog megszáradni estig a hajam és tiszta kajaszagom lesz. Ez szörnyű! Ennyi mindent egyszerre eldönteni!?! És úgy fel vagyok pörögve, ő meg biztos csak halál nyugodtan olvasgatja az autósmagazint, vagy chatel a Facebook-on a haverjaival és még így is mindenre lesz ideje, hisz az anyja főz ebédet, én meg itt lótok-futok és úgy nézek ki, mint egy nyúzott prérifarkas.
Mindegy! Berakom Seal-t, az mindig megnyugtat. Így is lett, mert sikerült elindulni a boltba, a többi majd marad későbbre. Szerencsére minden volt, így boldogan indultam haza abban a reményben, hogy a vacsorának még mindig nem lőttek. Kilukad a gyomrom, még semmit sem ettem, de nem is kell, este jól kell kinézni!
Különben is, ki látott már kajával jóllakott, csábításra készülő, szexre éhes nőt?
Ohhhh, a francba, a fehérnemű. Ki akartam mosni a combfixszel együtt. Gyors, kímélő program ON, öblitőstopra már nincs idő, akkor nem szárad meg. Meg minek is, úgyis gyorsan lekerül majd minden, senki nem fogja szagolgatni, legalábbis remélem… Ohhhh és a tengeri algás arcpakolás. Azt most mikor kenjem fel? Fürdés előtt vagy után? Jó lenne, ha szép puha lenne a bőröm, de a frissen mosott hajat meg nem akarom összekenni vele… Na jó, akkor inkább most. A torna sajnos már biztosan kimarad, akkor inkább nem eszem semmit. Azt meg totál elfelejtettem, hogy jó hagymaszagú lesz a kezem a hagymapucolástól, az nem túl szexi egy randin… Gugli a barátunk: citromlé és ecet, ez kell nekem. Akkor inkább a citromlé. Elő is készítem, hogy a hagymapucolás után azonnal beáztassam az ujjakat. Persze arra nem gondoltam, hogy aközben semmit sem tudok csinálni és már a cd is lejárt.
Hármat ütött az óra és se kaja, se lakástakarítás, se én!!! Hova ment ez a rengeteg idő? És mi lesz a desszerttel? Nem lesz desszert! Probléma megoldva! Majd iszunk bort. Ja, de egy kis fagyim van még a hűtőben. De minek is csinálok ennyi kaját? Megőrültem én? Nem kajálni szeretnék este. És mi van, ha azt hiszi, egy háziasszony típusú konyhatündér vagyok és utána már minden este főznöm kell? Ezt semmiképpen sem akarom. Végül is hamar sikerül is meggyőzni magam, hogy ne a főztöm miatt kedveljen, tehát semmi gond, ha valami nem sikerül úgy a boszorkánykonyhában, ahogy eredetileg terveztem. A mosás lejárt, kiteregetek. Már négy óra van, alig van időm, de már nem izgat. A leves sajnos kicsit csomós lett, de a csomókat majd a fazék alján hagyom. A csirke és a rizs isteni illata evésre késztet, kicsit belecsippentek, mindet sajnos nem ehetem meg, pedig annyira passzol a borhoz. Szerencse, hogy két üveggel vettem, így az egyiket bűntudat nélkül fel is bontottam. Többet nem ihatok, mert az fogmosás után is érződik a leheleten, úgyhogy visszafogom magam. Gyors lábborotválás, na de nem úgy, mint az „Állítsátok meg Terézanyut!”-ban, hanem inkább kevesebbet, de azt alaposan. Hajcsavarásra már nem fogja futni, így marad a törölközőben megszáradt haj, mert a levegőn megszáradt paraszthullámokat senki sem találja vonzónak. Kaja majdnem kész, fehérnemű megszáradt, gyorsan ágyat húzok.
Még van egy fél órám, smink még sehol, ő meg bármikor betoppanhat. És fogjam be megteríteni? Jézus! Akkor most a szempillát fessem inkább vagy az ajkakat. Jó, először az ajkat, mert abból csak egy van, vagyis kettő, alsó is felső is, de fél szemet kifestve csak nem nyithatok ajtót. Az ajkaknál meg elég csak az egyiket kifesteni, ajtónyitás közben is össze tudom dörzsölni az alsót a felsővel és így a másikra is jut a rúzsból. Tiszta időspórolás! Imádom!!! Maradok a jól bevált kis feketénél. Mármint nem kávé, hanem ruha. Az mindig üt. Autózúgást hallok. Gyorsan a fürdőszobába rohanok, két fújás a parfümből. Aztán autóajtó csapódást. Vajon a csengő előtt van időm még gyertyát gyújtani? Fúú. azt a régi agyonhasznált, ütött-kopott portugál öngyújtót el kell tüntetnem. De mit csinálok? Ez az én lakásom. És jól akarom érezni benne magam. Minek tüntetném el? Gyertya meggyújtva. Gyújtó marad. Csengő megszólal.
– Szia!
– Szia
– Én vagyok.
– Tudom. Gyere. Nyitom.
– OK.
Virág sehol. Jó pont. Túlöltözés nincs. Jó pont. Én viszont hozzá képest túlöltöztem és emiatt hülyén érzem magam. Puszi. Arcra. Jó pont. A körömlakkot elfelejtettem. Rossz pont. Nekem. Nem baj! Borral kínálom, nem kér. Kanapéra ülünk. Beszélgetünk. A vacsora hőmérséklete minden perccel egy hőfokot csökken, de nem érdekel.
– Éhes vagy? – kérdezem.
– Nem. Hát te?
– Én igen. Nem ettem.
– Azt látom. Megvártál.
– Ja, nem úgy! Hanem ma még egyáltalán nem ettem!
– Akkor egyél! Nézhetlek közben?
– Az jó lenne…
– Most vagy később eszel?
– Később. Kérsz bort? Finom.
– Kérek.
– Most?
– Nem, később.
– Ha mindent később csinálunk, akkor mit csináljunk most?
– Gyönyörű a hajad, gyere, megkefélem.
Van egy történeted Neked is? Vedd fel velünk a kapcsolatot.
Arlette
