Magadra ismersz? Akkor troll vagy!

Ki, mi is az a „troll”? Mesebeli figuraként indult, skandináv mendemondákban. Erdőben élt általában (titkos helyen) ez a misztikus emberszabású lény. Képviselte az emberi félelmeket, rossz hajlamokat, gonoszságot, ugyanakkor sokszor pont a troll nyújtott segítséget a bajbajutottaknak, tehát jelleme ambivalens. Dórának, a Nagy Felfedezőnek is a legtöbb kalandjában van „dolga trollal”: szakállas, morcos alak, aki csak 3 kérdés helyes megválaszolásával engedi őt át a hídon…

Túl a mesevilágon, manapság a trollság fogalma új értelmet nyert. Egy gyors zanza definíciója jelenleginek a következő: „a troll olyasvalaki, aki a szerkesztőket, adminisztrátorokat, fejlesztőket és a közösség egyéb tagjait próbálja zavarni, méghozzá szándékosan, előre megfontolt módon. (Más szóval a vandál az enciklopédiát támadja, a troll a közösséget.) Tudatosan felrúgja a közösségi normákat.” (forrás: https://hu.wikipedia.org).

Milyen is egy troll és mik az eszközei?

A mai netes világban olyannyira elterjedt ez a pióca, kullancs, levakarhatatlan makacs forma… Nemcsak a médiában nap mint nap szereplő celebek/politikusok/közéleti személyiségek lehetnek célpontok, hanem átlag emberek is. A cél: okozni pár rossz napot/hetet/évet másoknak…

Úgy kell utóbbit elképzelni, hogy az ember névtelenül, mint annyian, mer beszélni egy adott problémáról, vegyünk egy netes fórumot. Regisztrál egy fantázianévvel, és leírja a gondját, amire ismeretlenektől vár együttérzést, tanácsot, véleményt, megerősítést, vagy csak egy sima beszélgetést (lehet választani), a lényege, hogy mindezt IDEGENEKTŐL reméli.

Itt lép be a troll a képbe. Nem szükséges, hogy bármilyen indoka is legyen a tevékenységére, de célja a kiszemeltje megalázása, hiteltelenné tevése, álmatlan éjszakák okozása. Eszközökben nem válogat: közzétesz személyes adatokat miután a bizalmat elnyerte, nem átall bárkivel összeállni ideig óráig amíg érdekében áll. Köztudott fegyvere a makacsság és az idő energia nem sajnálása, csak hogy megtiporjon. Természetesen a manipulálás összes fegyverét ismeri. A szándékos provokálás a legnépszerűbb, amire a delikvens, ha nem elég rutinos, mérges lesz, jöhet az örömmámor és győzedelmi adrenalin löket: lám, a másik kibillent az egyensúlyából! Megemlíteném az alattomos privát üzeneteket, amikben meg lehet osztani egy személyes információt, így rávéve egy harmadik személyt, hogy álljon mellé, mert sok lúd disznót győz. Ráadásként a szituáció megfordítása is előfordul, tehát hogy a troll az áldozat és a célpont valójában türelmetlen, gyáva, idegbeteg, akármi, annak függvényében, hogy kezeli a többfrontos nyomást. Ha lelép, utána azt mondanak róla, amit akarnak, ha marad, akkor belefullad a saját maga védelmébe. Ismétlem, a trollnak VAN ideje és VAN energiája és hajtja valami (szerintem) pszichológiai kórkép, amit kivetít az áldozatára.

Hozzá kell tennem, a trollok általában nem buta emberek. Sokszor fontos pozíciót töltenek be, lehetnek hivatalvezetők, politikusok, ügyvédek, írók, férjek vagy feleségek, szülők, egyszóval mondhatom, szerintem a valódi életükkel (látszatra) nincs gond.

Van-e megoldás a jelenségre vagyis lehet-e védekezni ellenük?

Temérdek mennyiségű cikk elérhető, hogy is mint is érdemes a troll kategóriába eső emberekkel bánni. Párba belekukkantottam, ha emlékezetem nem csal, tapasztalatom viszont több van, mint elméletem – talán nem is én vagyok az egyetlen. Van az a pont, amikor már nem vicces vagy mókás, ha ennyire rád vannak állva! Az a pont, amikor már a birka is farkassá változik egy időre és elgondolkodik, mérlegel, mivel jár jobban: megpróbál vele kommunikálni, másképp szólva a saját oldalára állítani vagy elvesztve minden sajnálatát megértését és jóindulatát, egyéb lépéseket tesz.

Ne etesd a trollt!” tartja az általános tanács (tehát hagyd figyelmen kívül). Rendben, mondom én, de kérdem is egyszerre, fentiek fényében: ezt mégis hogy?

Csokorba kötöttem most ide a módszereimet: nyílt őszinteség, névváltás, moderáció kérése, tiltás, figyelmen kívül hagyás, rövidebb hosszabb időre eltűnés, végül pedig a saját módszereinek kifigyelése és alkalmazása (profi troll tudnék lenni, ha lenne hozzá gyomrom, de bevallom, nincs). Megnyomhatom én is Penny piros gombot: ÉN TUDOM! Mármint, hogy ezek nem voltak jó megoldások a trollok ellen, nem hoztak nyugalmat számomra, legfeljebb ideig óráig.

Úgy gondolom, nem tisztem többé saját magam megvédeni. Annyira félelmetes ez az egész jelenség, sőt, merem állítani, annyira destruktív CSAK MAGA A VÉDEKEZÉS IS, hogy inkább még csak azt se akarok a jövőben.

Így aztán a leghasznosabb ötletek voltak magamtól magamnak a következők: az új vizekre evezés (felületváltás), a személyes adatok titkosítása, kilépés a netes falkákból (még ha nehéz is) valamint a céltudatos nethasználat.

Javaslom az olvasóknak, hogy nézzenek magukba vagy otthon fogmosás után a tükörbe és tegyék fel maguknak a kérdést: mulatok-e azon, hogy mókából ártok másnak Nyugodtabban alszom-e, mikor részese vagyok valakinek a tönkretételében, elüldözésében? Tényleg nem számít nekem, hogy miattam valaki földönfutó lesz vagy éppen öngyilkos? Magamat építve lépek-e fel a netre csevegni, vagy hogy mások keserűségében tunkolhassak? Tényleg annyira unszimpatikus nekem egy egy nézet, hogy addig nem tágítok, míg az a „más” fel nem adja?

Tehát a kérdésem felétek: magatokra ismertetek? Ha igen, akkor trollok akartok maradni? Ezt szeretnétek továbbadni a jövő generációinak?

Nem várok vallomást, pusztán egy kis önismeretet. Oh, nincsenek nagy reményeim, mármint, hogy tömegesen hirtelen sokan abbahagynák a „mókát” és a „csak vicc volt”-ot… Amin párkapcsolat, anyagi helyzet, gyermek élete, stb. múlhatnak… Neeeem, tudom én hogy megy ez a trolloknál: jön a „megérdemelte, mert” vagy az „ő ugrott le a hídról, én csak biztattam” esetleg a „provokált a puszta létezésével” és „rossz helyre tette a vesszőt. Magát a függőséget szinte alig merem idecitálni, pedig az is jellemző (ezért tartják nehéznek abbahagyni)…

Végül hadd mondjak valamit azoknak, akiket ez az írás nem érint (sem az agresszor, sem az áldozat oldaláról): bűnösök közt cinkos, aki néma. Bagatellizálni nem érdemes és nem is szabad. Nem tudhatjátok, egy egy vidám arc vagy köztiszteletben lévő személyiség milyen lelket takar. Miért szokott a szomszédok véleménye egy egy csetepaté után az lenni, hogy „szerényen élt, átlagos volt, nem ilyennek ismertük, váratlanul ért minket az egész”? Mert nem figyeltél,csak a felsoroltakat akartad látni, azért!

Nem, részemről nincs bocsánat vagy elfogadható indok a trollkodásra. Bízom benne, ez a divat is leáldozóban van, ha igaz a mese: a troll is lehet jó és segítőkész előbb utóbb….

(Korábbi írásunk a hozzászólás kényszeréről itt olvashattuk)


Ha Te is úgy érzed, van miről beszélnünk, vedd fel velünk a kapcsolatot.

                                                         Arlette

 

Alice A

Békés harcos a multikulti világban

2 hozzászólás
    1. Kedves Troll
      Látom túl nem gondolkodtad magad. Mindig öröm a minőségi kritikát olvasni.
      De a neved ellenben találó.
      Arlette

Szólj hozzá

Az email cím nem lesz publikus.