Már nem fáj, amik lehettünk volna egymásnak…

Szerettelek, de ez senkit sem érdekel, lassan már engem sem. Boldog voltam és végre eljutottam odáig is, hogy az elengedésed miatt nem leszek boldogtalan. Sok örömöm volt, de még több fájdalmam. Viszont megértettem, hogy mi egymásnak csak azt tudtuk adni, amit adtunk is. Se többet, se kevesebbet. Akár a jóból, akár a rosszból. Ne értsd félre, én sem vagyok ártatlan. Ez rajtam is annyira múlt, mint rajtad.

Őrültség lenne azon rágódni, hogy mi lett volna, ha…. ha a Föld soha többet nem fordul meg a tengelye körül vagy ha Hófehérkének nem ébenfekete a haja, mert ami eddig nem következett be, az ezután sem fog. Az idő viszont telik, és ami megtörténhetett volna, megtörtént volna, ami nem, az pedig ezután sem fog. Vagy ha mégis, nem tudni, mikor.

Az élet viszont nem vár, itt van, előttem. És én élni akarok, nem pedig azt sajnálni, amik mi lehettünk volna: te nekem és én neked. Egyáltalán nem számít már. Tudom, hogy a magad módján szerettél és megtetted, ami tőled telt. És hidd el, egyáltalán nem voltál kevés. De én másra vágyom, olyan dolgokra, amiket te sose tudsz nekem megadni. És most már nem sajnálom, hogy nem tudod megadni. Örülök, hogy ismerlek és csak jót kívánok neked.

Nem magamat, mert nem rám vágysz és az örömödnek én is örülök, bármilyen nehéz is elhinned. Örülök, hogy együtt tölthettünk egy kis időt, és már nem érdekel, hogy miket mondtál nekem, hogy megbántottál és korlátoztál, hogy rossz híremet keltetted és hazudtál, mert tőled ennyi telik, erre vagy képes, többre nem. És ha én azt akarnám, hogy ne légy ilyen, annak nem lenne semmilyen realitása. Mert ami van, az a valóság! Nekem ez viszont nem jó. Úgyhogy kilépek belőle. És belőled is. Sosem voltunk igazán egyek… Csak vak voltam, mert nagyon akartam. Te viszont nem. Akkor sem és most sem. És most már el tudom ezt fogadni. Mindkettőnknek más kell. Kérlek ne bánts tovább, engedj el. Mert az, hogy tovább bántasz, azt jelenti, hogy kellek neked. De nekem ez nem jó. Én máshogy szeretek. Nincs bennem harag, ugyanazt a teljességet és boldogságot kívánom neked, mint amit saját magamnak kívánnék. Hálás vagyok neked mindazért, amit adtál és tanítottál nekem. Mindent megtettem, amit lehetett, mindent elmondtam már, ami fontos volt. Élj boldogan, nélkülem, én már elengedtelek.


Gyere, írj Te is. Inspirálót vagy elgondolkodtatót. Küldj nekünk cikket, vedd fel velünk a kapcsolatotMinden gondolat, érzés számít. A Tied is!

                                                         Arlette

SuLo

A megszokott fejlődés nélküli és unalmas. De a váratlan önmagad megismerésére késztet.

Nincs még hozzászólás

Szólj hozzá

Az email cím nem lesz publikus.