Már nem vagyok elég Neked?- a férj

Megváltoztál. Ugyanaz vagy, de mégsem. Szebb vagy mint valaha. Tündökölsz, tele vagy energiával. Vágysz velem lenni, de közben olyan, mintha mégsem lennél itt. Sokat dolgozol és sokat teszel azért, hogy vonzóbb legyél, hogy tetsszél.

A futásra sosem sajnálod az időt, pedig a fiainknak lassan már az anyja is én vagyok.

Hiányzol nekik és nekem is. Szeretném, ha Te várnál otthon minket, mikor hazamegyünk és nem mi Téged. Szeretném, ha egy szál semmiben nyitnál ajtót és azonnal magamévá tehetnélek. Ne menjünk sehová! Csak legyünk együtt. Itthon. Te és én! Teszek a Szimplakertre! A hűtőben is van sör, onnan is kivehetsz egyet, nem kell érte oda menni…

Sokat gondolok mostanában ránk. Hogy mennyi mindent megéltünk már együtt: spórolást, albérletet, költözést, esküvőt, problémákat, munkahelyeket, betegségeket, utazásokat, a fiaink születését és rengeteg egyéb mindent. Hűűű, iszonyat szexi voltál ma reggel is, mikor indultál.

Tán szerelmes vagy…!?! Már nem vagyok elég Neked?

Lehet, már nem jó velem a szex. Tudom, Anyádék más férjet szántak neked. Tehetőset, lehetőleg orvost vagy ügyvédet. De neked mégis én kellettem. Miért?

Biztos megőrültem, de van valakid? Nem, az nem lehet! Nekünk gyerekeink vannak, én a férjed vagyok! Képes lennél tönkre tenni mindazt, amit együtt alkottunk csupán egy futó kaland miatt? Mire kell ő neked? Miben jobb, mint én? Mit tud ő adni, amit én nem?

Nem értelek. Elment az eszed! Tegnap este ugyanúgy néztél rám, mint az a lány, akit tizennégy éve megismertem. Ugyanannak a fiatal lánynak láttalak… semmit sem változtál! Még mindig téged akarlak. Tudom, hogy úgysem hiszed el, de engem nem érdekelnek a bőrhibáid, a szépségesen tökéletlen alakoddal akarlak, mert úgy imádlak, ahogy vagy. A hajadat, a szemeidet, a szuszogásodat, mikor alszol, a csontig hatoló mozdulatlanságodat, miután elélvezel, az érzést, amit akkor érzek, mikor napközben csak úgy felhívsz, vagy amikor valamin bedurcizol, de közben alig bírod visszatartani a mosolygást… Soha nem akarnék jobb anyát a fiainknak vagy jobb társat életem hátralevő részére.

Szeretsz még? Hiányzol…, gyere haza!

(Trilógia. Feleség itt, szerető itt.)


Ha Te is úgy érzed, írnál. Verset, novellát, vallomást. Vedd fel velünk a kapcsolatot.

                                                         Arlette

SuLo

A megszokott fejlődés nélküli és unalmas. De a váratlan önmagad megismerésére késztet.

Nincs még hozzászólás

Hozzászólások letiltva