Megaláztatások az iskolában -pedagógus vagy csak gyerekmegőrző?

Ma azzal jött haza a 8. osztályos nagyfiam, hogy a rajztanár folyamatosan becsmérlő, megalázó megjegyzésekkel illeti őket: két fiú egy pénzérméért hadakozott és célzásokat tett rá, hogy esetleg melegek. Van olyan osztály, amit fogyatékosnak nevezett és folytathatnám a sort. A tanár úr biztos nagyon jópofának tartja magát, viszont 24 kamasz fiatal érzi azt, hogy valami nincs rendben.

Gimnazista nagylányom hétfőn a tornaóra után a sürgősségin kötött ki, mert úgy megdobták az ujját. Rögzítőkötést tettek rá, de így is jelentősen akadályoztatva van még az önkiszolgálás terén is (pl. tisztálkodás, öltözködés ) Csütörtökön a TESTNEVELŐ szembeállította, felemeltette a kezét és azt mondta: a négyből van még 3 ép végtagod, az akadályozottság 25 %, tehát öltözz át és végezz felüléseket!

Hát nem tudom, hogy ha szembeállítanám a pedagógust, akkor hány százalékra értékelném az IQ szintjét, de úgy látom, hogy az ő szellemi akadályozottsága magasabb az én lányom fizikai akadályozottságánál és ez még akár büszkeséggel is eltölthet. Mondjuk 20 tanárból 2 ilyen, másik 2-vel meg más gond van, Így már azért elkeserítő gyermekeim testi és szellemi fejlődéséhez biztosított nevelési környezet.

A gond azzal van, hogy ezek a fiatalok pont abban a korban találkoznak ezekkel az emberekkel, – akikre egyébként nyugodt szívvel bízzuk őket – amikor leginkább iránymutatásra lenne szükségük egyre bonyolultabbá váló világunkban. A felsőfokú végzettséggel általában az a képesség jár, hogy az ember össze tudja gyűjteni a szükséges információkat, folyamatosan képezi önmagát. A személyiségfejlődést, önreflexiót, építő kritika elfogadásának képességét már meg sem említem. És az is igaz, hogy a globális emberi és gyerekjogi képzés nincs benne kötelező tárgyként a pedagógus alapképzésben,

DE azt hiszem, a mai világban joggal elvárhatunk egy alapvető tiszteletet és ez az alapja mindennek. Mert ha tizenévesen tisztelettel, megfelelő hangnemmel, elfogadással, problémamegoldással találkozik a gyermek, akkor feltehetően ezek a példamutató minták még egy rosszul működő család mintázatait is tudják ellensúlyozni. Mert mindannyian otthonról hozzuk forgatókönyveinket; kérdés, hogy ezeket felül tudjuk-e bírálni, tudunk-e fejlődni? Márpedig egy pedagógustól elvárható a kommunikáció azon minimális szintje, hogy tisztelettel, egyenesen, érthetően, félreérthetetlen módon, cinizmus nélkül beszéljen a nevelési célzattal rábízott gyerekekkel.

Az ENSZ egyezményét a gyermekek jogairól 1989-ben fogadták el és írták alá New Yorkban. Magyarországon az 1991. évi LXIV törvény tartalmazza az egyezményben megfogalmazottakat. Mint ahogy tapasztaljuk, nagyon kevesen tudják, milyen tételek szerepelnek ebben az egyezményben, ezért álljon itt néhány:

A gyermek nem szakítható el a szüleitől, csak akkor, ha ez bizonyítottan az ő érdekében történik.

Véleménynyilvánítási joga van minden őt érintő kérdésben.

Joga van a tömegtájékoztatási eszközökhöz, amelyek szociális, szellemi és erkölcsi szempontból fejlesztik, ezt biztosítani kell számukra.

Őket is megilleti a gondolati, lelkiismereti és vallásszabadság. A szülőknek, gondviselőknek joga és kötelessége is ezen a területen segítséget nyújtani.

A gyermeknek joga van a fizikai és lelki bántalmazással, elhanyagolással szembeni védelemhez.

Joga van a korának és egészségi állapotának megfelelő orvosi, szociális ellátáshoz, oktatáshoz.

De most nézzük, mit tehetünk a problémamegoldás érdekében?

  1. Legyintünk és elbagatelizáljuk a történteket, mert hát ez a dolog nem ér annyit, hogy felvállaljuk a konfrontációt.
  2. Bemegyünk az illető tanárhoz és megpróbáljuk megbeszélni vele a történteket.
  3. Több előttünk járó évfolyam tapasztalataiból tudjuk, hogy már az igazgató is tud a problémás tanerőről, de azért még mi megpróbáljuk újra. Hátha!
  4. Az előző három pontot ismételgetjük koncentrikus körben.
  5. Írásban jelezzük az intézmény igazgatójának, fenntartójának, amire 30 napon belül választ kell kapnunk.
  6. Jogvédő szervezet segítségét kérjük. (Pl. UNICEF jogsegélyszolgálat, TASZ, fogyatékosügyi érdekvédelmi szervezetek: AOSZ, ÉFOÉSZ, MEOSZ, SINOSZ …)

A gyerekekkel pedig folyamatosan beszélgetni: minél többet minél konkrétabban megfogalmazva, hogy egyáltalán felismerjék, ha jogtalanul bánnak velük. Illetve, hogy egyáltalán legyenek szavaik néha, vagy a nem is annyira néha előforduló elmondhatatlan erőszakra. A legfontosabb, hogy ne maradjon egyedül a sérelmével!


Te is azt érzed, segítene az írás, megosztása a történeteidnek? Írj, küldj nekünk cikket, vedd fel velünk a kapcsolatot.

Minden gondolat, érzés számít. A Tied is!

                                                         Arlette

Kék Nő

Többgyerekes anyaként nem bezárkóztam, nem vesztem el a munka-család-háztartás háromszögében. Inkább kinyíltam tőle, elhagytam a szélsőséges gondolkodásomat és keresem az arany középutat. Hiszek a kapcsolatokban, a közösségben, az emberi jóságban.

3 hozzászólás
    1. Elnézést. Lába kélt. Megtaláltuk. Az alábbi volt:
      Lányom egy híres ( hirhedt ) szolnoki gimiben 2- est, igen, kettest kapott év végén testnevelésből. Előtte csak jelezte, hogy a tanár folyton cikizi, megjegyzem, a fiatal tanárnak nem nevezhető emberke a lányom hónalja alatt elfért volna, talán kisebbségi érzése volt vele szembe??!! Kértem az igazgatótól az ügy kivizsgálását, lévén egy intelligens, nem hanyag, igyekvő 15 évesről volt szó, illetve azt is kértem, gyakorlatban is vizsgáztassák le, miért kaphatott egy ilyen készségtárgyból kettest, hiányzása nem volt, agyakorlatok, feladatok végrehajtását nem tagadta meg. Igaz, kicsit suta mozgású volt. Írásban azt a tájékoztatást kaptam, a jegyei alapján ennyit érdemelt. Semmi mást nem vizsgáltak az ügy kapcsán. Ombudsmannál is kértem vizsgálatot, választ mint szülő, nem kaptam, hiába volt jogom kérni. Azonnal átvittem egy normális szemléletű gimnáziumba, ahol kitűnő volt továbbra is. Remélem,ez a pedagógusok szégyene már nincs a pályán.

Szólj hozzá

Az email cím nem lesz publikus.