Okos, megvilágosult, érett emberek azt mondják, mindent visszakapunk az élettől, amit adunk. Jót is, rosszat is. De hisz ez lehetetlen!! Hogyan adhattam volna valakinek, valakiknek ennyi rengeteg jót, mint amennyitől még többet vissza is kapok? Nem hiszem, vagy ha mégis, biztosan nem ennyit…

Leltárba is kell szednem őket, mert annyi van belőle… Na nem excelben, megteszi így is!
Először is jöttél és jól felforgattál mindent. Jól tetted, mert ha te nem teszed meg, megtettem volna én helyetted. Előbb vagy utóbb…Ez minden, amit tőled kaptam:

• a kreatív káoszt, amely először felkavarja az állóvizet, nem engedi, hogy megértsd vagy hogy tovább láss az orrodnál, majd lehűt és utána tisztábban látsz, mint valaha és amellyel végre fülig érő mosollyal dobod el a régit és mohón nyúlsz az újért
• a dolgokra fókuszálás képességét (amit azért imádok néha megszegni) – hogy egyszerre csak egy dologra tudunk figyelni igazán
• a rejtett értékek felismerésének képességét, mert megmutattad, hogy olyan értékeim vannak, amelyeknek létezéséről évtizedek óta sem tudok és tudom, hogy ez másokra is igaz
• az értő figyelmedet, amely a csontomig hatol. Meghallgatsz és elfogadsz. Nem ítélkezel és azt hallod meg, amit mondani akarok. Egy másodpercnyi figyelmed jobban felizgat, mint az Elemi ösztön c. film bármely jelenete
• fejlődési lehetőséget – hogy jobb ember legyek
• kiteljesedést – hogy önmagam lehessek és bátran vállaljak fel mindent, ami én vagyok – a jót is, a rosszat is
• az együtt levést – nem egymás mellett, hanem együtt! Azt hiszem, eddig nem tudtam, hogy mit jelent ez a szó. Ahogy eddig azt sem tudtam, hogy mi a csapatmunka, mert az rohadtul nem azt jelenti, hogy egy nagy feladat részfeladatait külön-külön, egymás mellett végezzük el!
• a munka miatti bőgést – hogy ha kell, olykor-olykor így is ki tudjam engedni a gőzt (ezt neked is ki kellene próbálnod, imádnád! 🙂 )
• az igazi elhatározásokat – azaz azt a képességet, hogy vagy csinálom, vagy nem csinálom, de nem csak “próbálom” csinálni
• az élet igazi élvezetét – hogy merjem azt csinálni, amihez igazán kedvem van (és merjek nemet mondani arra, amihez nincs)
• a szuggesztivitásban elért lehengerlő fejlődésemet
• a bátorságot, hogy valós problémákat tegyek az asztalra – az ez iránti szándékom vagy hitem abban, hogy ez a helyes, eddig is megvolt, de te gyorsan átlendítettél a hezitálás élvezetes, de felesleges időszakán
• az életet színessé és izgalmassá tevő dolgok beépítésének képességét – amelynek nagyrészt ugyan birtokában voltam, de a spektrum jóval keskenyebb volt eddig, mert a szivárvány akkor csak 256 színből állt, most viszont 14 millióból
• annak az érzésnek a megismerését, hogy igenis állhat hozzád valaki úgy is közel, hogy közben fizikailag több száz kilométer van közöttetek, alig láthatod és a kapcsolattartás teljesen más mezőben és térben zajlik, mint az megszokott, de a tudat, hogy ő veled, érted van, felbecsülhetetlen
• férfi mellizmok látványára való fel nem izgulást – mert bármi, amit tőlem 1207 km-re távol teszel, az sokkal szexibb, mint David Beckham bármely tetkója mögött meghúzódó izomrostkötegek ritmusos mozgásának látványa által okozott érzelem-koktél
  – a ki nem sajátítást – azon dolgok elengedésének a képességét, amelyek sosem lehetnek az enyémek és amelyekért harcolni sem érdemes

Sajnálom, de már nincs mit tenni, megmérgeztél!

( A cikk képén a fiatal francia miniszterelnök és felesége látható, Emmanuel Macron és Brigitte Trogneux . Megélnék vélük száz csodát… )