S bölcsebb is talán! Vááá, újabb évforduló, eggyel több gyertya, hirtelen nyakamba szakadt őszülés és töredező körmök no meg növekvő karikák a szemeim alatt… Szokásom évente kétszer számot adni magamnak, kicsit elvonulni és elemezgetni a múltat no meg megállapítani, most épp hol is tartok az életemben. Mivel nyári vagyok, így egyértelműen az egyik ilyen alkalom az év közepe, a másik pedig Szilveszter.

Idén a következőkre jutottam, és hozzáteszem, a mosoly adott most a gépelés közben, hiszen hogy hogy nem, csupa jó és számomra pozitív tulajdonságokat fejlesztettem magamban tovább, a nagy képről nem is szólva! Kérlek ne nézzetek ezért nagyképűnek, hanem egészen egyszerűen vegyétek észre ti is, hogy mindig van hova fejlődni illetve nézzük már a dolgok JÓ oldalát is, állandó önmarcangolás és önostorozás helyett!

Íme, a kis listám:

Lássuk a külsőségeket először, mert öregasszony nem vénasszony! Először is, a sok sportnak hála, az az icipici narancsbőr is eltűnt a kényes területekről, ami ott volt. Nem volt sem csodatestápoló, sem különleges diéta, tekercselés vagy köpölyözés meg pláne nem… Egész egyszerűen a részemmé vált ez a fajta feszültség levezetés! Oda se neki vízhólyagos lábujj és állandósult izomláz, érzem és tudom, hogy van testem, és ha jól bánok vele, a viszonzás sem marad el!

A szőke hajszín, amihez több mint fél év kellett, szintén hozzám nőtt. Szeretem, élvezem, azonosulok vele, még ha nem is a gyakori feltűnési vágy volt nálam a váltás oka, hanem egész egyszerűen a hiúságom kielégítése vezetett ide, miszerint de jó lenne fiatalabbnak kinézni… És hirtelen MINDENKI szőke lett, ez a legviccesebb! Akárhova megyek, mi uraljuk a terepet, nézek jobbra, ott is, balra is, mindenfele… EZ is szinte már klubszagú jelenség és élvezem a tagságot!

Az olyan apróságok, mint az ápolt fogak és az arcomon lévő bőrhibák professzionális kezelése szerintem ebben a korban és életszakaszban bizony már elvárható és szerintem aki erre sajnálja az időt vagy a keretet, az bizony megfejeli magát pár évecskével, arról nem is beszélve, milyen jó érzés is mikor a gyermeked is megjegyzi: Anya, csinos vagy!

Haladjunk tovább, van itt még említeni való a belső tulajdonságokkal kapcsolatban is!

Először említem itt meg az ősanyává válást… Nem feltétlenül Soma-Mamagésa-féleképp, és nem is Ti-Rex módon, bár… Rezeg a léc… Na de komolyan. Ott találom magam az ágy szélén esténként a görög hoplitákról és a spártai csatákról, gladiátorokról mesélve, és korholok, mikor az aktuális megtanulandó vers vége el van gúnyolva. Mikor pedig utóbbi élesben olyan fantasztikusan sikerül, hogy az én utódom kapja a legnagyobb tapsot, tökéletesen ejtve az összes „s” és „cs” és „r” betűt, mókásan és odaillően gesztikulálva, élete (eddigi) legnagyobb közönsége előtt, oldalra kellett néznem meghatódottságomban.

Remekül szórakozom a saját gyermekemmel, olyan jó fej, hogy öröm vele lenni – megértettem azt a mondást, miszerint „olyanná neveld utódod, hogy élmény legyen a vele együtt töltött idő” – és igazán kezdünk még közelebb kerülni egymáshoz… Ilyen például egy közös kis autóút során tett megjegyzése: „Hú de jóképű vagy!” mondja egyszer csak, és a kérdésre, hogy kinek mondta, az a válasza: „Magamnak, látom magam a tükörben!”, hát bevallom ilyenkor alig bírom visszafojtani a röhögést, kitől is tanulhatta az ilyesmit…

Úgy érzem, felnőtt módon kezelem a családi kasszát, hiszen még ha a pénztárcám üres is, a hűtő tele, csekkek befizetve, van benzin a kocsiban és kávé a szekrényben, szóval naaaagy baaaaj nem lehet, ugye?

A munkáról nem is beszélve, ahol egész egyszerűen szárnyakat kaptam! Itt is néha nem is tudok hirtelen hova nézni, mikor Kelet Európa egyik (ágazatában) piacvezető cégének tulajdonosa a kora reggeli órákban rám és a csapatomra „ront” azzal, hogy ENGEM mindenképp be kell mutasson ennek a vendégnek, aki mosolyogva kezet ráz és pont úgy kezd el faggatózni, mint régen régen, GY.E. (Gyerek Előtt), mosolyogva és kíváncsian!

Plusz a tartásomhoz az is hozzájárul, hogy megvettem életem első 5 ajtós, családi, légkondicionálóval ellátott autóját! Ez a negyedik autóm, viszont eddig mindig én nyertem a család lexarabb kocsijának tulajdonosa címét, a környékről nem is beszélve… No és mind 3 ajtós „ridikül” volt, most lehet pakolni az 50 kg almát, befér, sőt, ebből végre nem izzadtan-csapzottan szállok ki az adott helyszínen, célállomáson…

No és azt az egyet még hadd emeljem ki, hogy ha törik, ha szakad, idén márpedig megyünk nyaralni! Fel- és bepakolunk, és irány a fürdő, valahol Magyarországon, hisz annyi felfedezni való van itt is!

Nem gondoltam volna, hogy engem NEM fog bedarálni az a bizonyos „életközépi válság” – vagy csak épp elkiabálom, ki tudja? – de a mosolyom, a lelkem és a szemem boldog, mikor a tükörbe nézek… Soha rosszabb születésnapot!