Megvolt minden 2017-ben?

Visszanézted a videót? Volt benne elég távoli táj gejzírrel meg tengerparttal, ki- és beülés vendéglátóipari egységbe, gyerek(ek) és párod csodás pillanataival? Hisz nem érhetted be kevesebbel, ugye?

Sosem baj, ha segítenek az embernek megtalálni a megfelelő hangsúlyokat. Én is visszatekintettem az idei évemre:

Örülök, hogy Édesanyám velem maradt. Nyár derekán még az életéért küzdöttek. Sőt, nem csak visszakaptam őt, de egy olyan sugárzóan boldog, mosolygós, ősz nénikét adtak nekem a régi keserű öregasszony helyett, hogy ámulok. Hiszem, ez az idő mindkettőnket más emberré tett…

Örülök, hogy nem kértem páromtól nagyobb házat, újabb autót és egzotikus utazásokat, főleg nem a teljesítőképessége határain túl. Elsősorban, mert így sorsa nem a kiszippantott velős csont lehet, ami a szemétdombon végzi kibelezve. Így nekem is megmaradt a reménye, ne kelljen idő előtt özv. ….-né -re cserélnem a táblát a bejárati ajtónkon és boldogan élnem tovább az özvegyi nyugdíjból. S így, talán még értékesebb dolgot is kaphatok tőle, mint a zsigerei: a szeretetét…

Örülök a munkámnak. Nem azért, mert gyerekkorom óta erről álmodtam. Azért, mert biztosítja a kellő mértékű szabadságot ahhoz, hogy ne kelljen érte ( miatta) más, fontosabb dolgokról lemondanom. Elfogadtam, ennek az időszaknak a fő hangsúlyai máshová kerültek. Valamit- valakiért…

Örülök, hogy ő megszületett. Ő, aki sosem szerepelt a terveimben, akire nem készültem kislány korom óta. De aki nélkül minden szürkébb, sivárabb és értelmetlenebb lenne. Aki felnőttként tanított újra örülni, játszani,akivel ismét gyerek lehetek. Akitől egyetlen ölelés kisimítja az összes ráncot a homlokomon. S, akinek boldog vagyok, hogy megmutathatom mindazt, amit “világ”-nak hívnak…

Örülök, hogy számtalan kudarc és vakvágány után nem váltam férfigyűlölővé, így rátalálhattam arra az emberre, akivel most először kötök úgy kompromisszumot, hogy nem érzem veszteségnek. Akinek a létét sokszor annyira természetesnek veszem, hogy örülni is elfelejtek neki, ő mégis a pokróc mellett marad. Az első, aki nem minősíti a döntéseimet (pedig volna mit!). Az első, akivel azt érzem elfogad olyannak, amilyen vagyok. Nem annak ellenére, amilyen vagyok és nem annak reményében, akivé válni fogok.

Örülök, hogy olvassátok az írásainkat. Feltöltenek az együtt gondolkodásaink. Örülök, ha megértitek, sokszor  az “érted haragszom” elv vezérel. 

Legyen boldog, szeretetteli és békés ünneped Neked és Szeretteidnek!

 


A képen Taylor R. blogger látható.

Arlette M

"Az élet, mit élek- enyém!" COO- gondolkoding. Felöltözve is ember. Komfortzónátlanítva.

Nincs még hozzászólás

Szólj hozzá

Az email cím nem lesz publikus.