Mid hűséges, a tested vagy a lelked?

Ahány ember, ahány kultúra, annyi definíció! Az arab kultúrában megjelenik a több nejűség, ahol a férfit az emeli, ha több felesége van és mivel ebben a kultúrkörben szocializálódnak a nők, számukra is az a férfi és az a „normális”, ha több feleség van egy házasságban. Ugyanakkor, például Nepálban, az az elfogadott, hogy egy nőnek több férje kell legyen, itt a férfiaknak is az a visszatetsző és szégyenletes, ha asszonyuknak nem több férfi tölti ki az életét. Halkan jegyzem meg, nekem ez tetszik inkább….

Innentől kezdve érdemes elgondolkodni azon, hogy azok a viselkedési formák, melyeket követünk, valós, belső indíttatásból erednek vagy a kulturálisan felállított morális szabályokhoz való igazodás kényszerérzéséből….

El is érkeztünk a kérdéshez: mi a hűség és mi a fontosabb, a hűség vagy a tisztelet?

Az a hűség, ha nem létesítek szexuális kapcsolatot a párkapcsolatomon kívül vagy, ha nem hozom méltánytalan helyzetbe a társamat semmilyen tekintetben? Mert ha ugyan nincs szexuális félrelépés, de van kibeszélés, érzelmi zsarolás, testi vagy verbális bántalmazás, a másik méltánytalan helyzetbe hozása mások előtt egy megalázó mondattal, akkor az hűség?

Mi az erősebb bennünk? A morális szabályokhoz való ragaszkodás vagy a szeretet? A feltétel nélküli szeretetben van tisztelet, magunk és a társunk felé is. Nem az ember alaptermészetének megfelelő viselkedési forma a monogámia. Nem egyforma a személyiségünk, a habitusunk. Különbözőek vagyunk. Személyiségünk különbözőségéből adódóan vannak monogám és poligám beállítottságúak köztünk, sőt, vannak poliamorok is.

  • A monogám kapcsolatban élők egy társsal élnek, egy embert szeretnek és hozzá kötődnek.
  • A poligámok több partneres házasságban és kapcsolatokban élnek, de a hangsúly itt is a kereteken van.
  • A poliamorok pedig, akik a többszerelműséget élik és nem az intézményesítettségre helyezik a hangsúlyt, hanem az állandó, egymás tiszteletben tartásán alapuló kommunikációra.

Szembehelyezkedni a társadalmi elvárások miatt a magunk belső működésével, személyiségünkkel frusztrációkhoz vezet. Hosszú távon a legkárosabb a házasságra és magunkra nézve is!

A monogám beállítottságú ember, ha félrelép, lelkiismeret furdalása van. Feszíti belülről a vágy, hogy racionalizálja maga számára a történteket, ezért a felelősséget a társára hárítja, ezáltal felmentve önmagát. Ez egy öngerjesztő folyamat, ami tönkreteszi a kapcsolatot.
Az igazi ellentét akkor van, ha egy monogám egy poligámmal kerül össze.

Egy ilyen kapcsolatban a monogám folyamatos önértékelési problémákkal küzd, sértve érzi magát, a poligámnak ugyan lelkiismeret furdalása nincs, de a társ kinyilvánított erkölcsi fölénye bűntudatot okoz, hiszen a mi szociokultúránkban a monogámia az elfogadott, minden más megvetett! Ez vezet a kapcsolat romlásához, nem maga a megcsalás.

A ma még nem igazán elfogadott és kevéssé ismert kapcsolati forma, a poliamoria, ezeket a visszásságokat nélkülözi. Minden az egymás szeretetéről, igényeinek elfogadásáról, az egymás nem korlátozásáról és az állandó kommunikációról szól. Folyamatos konszenzusra épül és törekszik. Érett, önálló, birtoklás mentes, de legalábbis arra törekvő személyiségek szükségesek egy poliamor kapcsolat működtetéséhez.

Egyiket sem szeretném népszerűsíteni vagy rangsorolni, mindössze érzékeltetni, mennyire sok félék vagyunk és mennyire fontos az önmagunk ismerete és elfogadása! De legalább ennyire fontosnak tartom azt is, hogy elfogadjuk, más nem olyan, mint mi és ettől nem vagyunk mi jobbak és ő sem rosszabb, csak más!
Minden esetre, én irányba veszem Nepált!

Móni Kosári

Én csak írok, én csak kérdezek, hogy gondolkodj és érezz.....

1 Hozzászólás

Szólj hozzá

Az email cím nem lesz publikus.