Miért félünk gondolkodni?

Nincs értelme világnézeti kérdéseken vitatkozni. Egyszerűen azért, mert több millió személyes „univerzum” van: mindenki úgy látja ugyanazt a világot, hogy kivetíti rá a saját kis belső lényét, örömét, nyűgét. Senki nem szemlélheti objektíven a dolgokat, sőt, a világunk percről-percre is változhat.

Badarság, ugye, hogy azok hozzanak döntéseket a fejünk fölött, akik soha nem éltek az adott szituációban, igaz? Bosszantó, hogy hajléktalanokról dönt valaki, aki soha nem éhezett vagy nem élt az utcán, igaz?

Igen, de a probléma gyökere nem itt van, nem bizony. A probléma az, hogy mindenki, hangsúlyozom: MINDENKI az egyéni érdekei szerint dönt. Amint a vályú közvetlen közelébe kerül, akkor meg pláne. Senkit, hangsúlyozom, SENKIT nem vezetnek jobb-vagy baloldali eszmék, a méltányosságot vagy a toleranciát lehúzhatjuk a vécén, főleg, mert réges-régen kifordultak önmagukból. A mai ideológiák a különböző sajtóorgánumok útján nyíltan, más csatornákon keresztül titkon beszivárognak a fejekbe, de nem baj, így legalább nem kell önálló véleményt alkotni, csak mondani ezt, mert a tévében ezt mondták és akkor, ugye, nekem is ezen a véleményen kell lennem.

Aztán meg ha rákérdezel, hogy ugyan, miért? Ja, azt nem tudja. Érvek, azok már régen nincsenek. Pedig, ha nem gondolkodunk, csak jelszavakat skandálunk, az könnyen fanatizmushoz vezethet; a fanatizmus pedig azért veszélyes, mert nem kérdőjelezi meg fanatizmusa tárgyát, legyen az ember vagy ideológia. Márpedig mindig meg kell kérdőjelezni, mert nem vagyunk birkák, hanem értelmes, gondolkodó emberek vagyunk.

Még ha sokan szeretnék is, hogy birkák legyünk. Nem vagyok hajlandó egy kérdésről így vagy úgy gondolkodni, azért, mert valaki szerint úgy kéne. Én én akarok lenni, aki saját kútfőből és meggyőződésből, saját tapasztalatai alapján alkot véleményt, és nem azért ez vagy az valamely kérdésről a véleménye, mert „konzervatív” vagy „liberális” és az adott ideológiához tartozó véleményvezér ezt mondta a tévébe’.

Szóval réges-régen kiölték belőlünk, hogy érdekeljen, hogy mi van a másikkal. Segítséget kérni önmagában is tök ciki. Azt kell, hogy mondjuk előtte magunknak: egyedül nem megy. És ez iszonyat nehéz. Megalázónak érezhetjük, hogy másra szorulunk. Régen, például az indián közösségekben, tisztelték az öregek által felhalmozott bölcsességet és nem volt megalázó hozzájuk fordulni tanácsért. Ma sokkal okosabbak vagyunk, úgyis ott a Gugli, minek kérdezzem meg öreganyámat. Az idősebbeket a perifériára szorítjuk és már nem műtik meg a rákos beteget, ha elmúlt hatvan. De ha a Gugliba beírod, hogy “szerelmi bánat”, akkor idegenek okoskodását olvasgathatod, és biztosan nem meséli el senki őszintén és zaftosan, hogy hogyan hagyta el az első szerelme és ezt hogyan élte túl.

Akkoriban nem volt még konzervativizmus, liberalizmus, szocializmus vagy szociáldemokrácia: emberek voltak, az ősöktől kapott-hozott, állandó értékekkel. A vezetőt tisztelték, nem másért, mint az értékekért, amelyeket hordozott és amelyeket következetesen betartatott. A szakralitás a mindennapi élet része volt és nem egy túlmisztifikált, elkorcsosult szervezet irányította, amelynek Istenhez -valljuk be- vajmi kevés köze van. Jó, ez egy idealizált kép, mert nyilván akkor is voltak kivételek, és nekik is megvolt a maguk baja, de alapjában véve akkor is “emberebbek” voltak akkor.

Összetartás volt és egymás iránti felelősségérzet. Én szívesebben élnék egy ilyen világban.

Mert ma nem ez a szokás. Nagy zűr van a fejekben, igen, sokszor az enyémben is, mert én is itt élek a csodás XXI. században. Megoldást sem tudok igazán, nehéz a facebook meg a tévé által összehordott mocsok ellen menni. De az biztos, hogy nem a jó irányba haladunk. Talán, kis lépésekkel, megfordítható a tendencia. Csak mindig elő kell venni a szkepticizmust és a józan gondolkodást. Nem árt az sem, ha tájékozott vagy a világ eseményeit illetően, mert így megláthatsz esetleg összefüggéseket, amelyeket mások nem. Szerintem érdemes többféle médiumot fogyasztani -jobbról is, balról is: az igazság valahol ott lesz a kettő között. Ha valami túl szájbarágós vagy manipulatív hír, azt pedig ki kell dobni, el kell lapozni, be kell zárni.

Gondolkodólány írása

Vendég Írók

Itt azoknak a nőknek az írásait olvashatjátok, akik rövidebb ideig, esetleg egy-egy írás erejéig csatlakoztak hozzánk.

1 Hozzászólás