Mindannyiunk nyűgje, mi az?

Kedvenc témáink egyike a párkapcsolat. Nemtől, fajtól, anyagi helyzettől és kicsit sarkítva, kortól függetlenül mindenkinek ezzel van nyűgje. Ha van azért, ha nincs azért! Épp ezért nőhette ki magát remek a témából megélő “tudósok” tömkelege! Van egy rakat férfi a műfajban, aki pontosan tudja és jó pénzért meg is mondja, hogyan legyünk nők, hovatovább JÓ NŐK! Azt is tudják, mi a jó párkapcsolat titka. Nyilván sok tapasztalatuk van a nőiesség megélésében és semmiképp nem a saját vágyaikat vetítik ki.. (Megjegyzem elenyésző a száma azoknak, akik a férfiakat akarnák megtanítani a férfi lét megélésére!)

És persze vannak nők, akik szintén utat mutatnak mindnyájunknak, hogyan is kell megélni “NŐségünket”, mi a helyes viselkedés egy nőtől és mit, hogy kell tennünk, viselkednünk a szerintük tökéletes párkapcsolatért! Ilyenkor elgondolkodom, hogy aki tisztában van önmagával és nem megy el a szélsőségek, izmusok felé, feminizmus, tradicionalizmus, az miért érzi, hogy az ő nézőpontja az egyedül helyes és követendő?

Arra vagyok igazán kíváncsi, mikor jutunk el addig, hogy nem akarjuk meghatározni, címkézni, előírni, mi a jó, mi a helyes és mi a követendő példa? Mikor jön el, hogy elfogadjuk nem vagyunk egyformák, nem azonosak a vágyaink. Individuumok vagyunk, melyet meghatároznak múltunkból hozott tapasztalataink és azokhoz kapcsolódó érzéseink?

Egy kapcsolat definíciója nem mindenkinek ugyanazt jelenti! Az sem mindegy hány éves vagy, hiszen mást lát egy kapcsolatban a huszonéves, mást a negyvenes és megint mást egy hatvanas! Nem ugyanaz a prioritás egy-egy életszakaszban! A huszonéves még gyerekekben gondolkodik, azt a kapcsolati formát részesíti előnyben és ehhez azt a férfit, akivel ezt megvalósíthatónak látja. Egy negyvenes nő általában túl egy, két házasságon, néhány szinte felnőtt gyerekkel ezen már túl van.  Ez nem jelenti azt, hogy az egyiké helyes a másiké helytelen nézőpont, csak MÁS!

Tudatosítanunk kellene, hogy már nem működnek kizárólagossággal a régi szerepek és minták! Ahogy a nemi szerepeknél, úgy a párkapcsolatoknál sem. Azzal, hogy a nő tanult, állást vállalt önálló lett és nincs kiszolgáltatott helyzetben szabadon vállalhatja önmagát. Ezzel változtak és bővültek a párkapcsolatokról alkotott nézeteik is. Mi a baj ezzel? Ja, hogy ezzel együtt kell élnie a férfinek is? Társként és nem alárendeltként is kezelheti a nőt? Bizony!

Gondolkodjunk el! Magunkon. Azon, hogy miért zavar bennünket, hogy másnak nem az és nem úgy jó, ahogy nekünk? Hol van a nagy elutasításban, ami legbelül vonz csak elnyomjuk magunkban vagy félelmet kelt?

Érdemes végig gondolni….őszintén… legalább önmagunkkal őszintén!


Nálunk nem kell újságírónak lenned, ha vannak történeteid, amiket megosztanál másokkal. Írj, vedd fel velünk a kapcsolatot!

                                                         Arlette

Móni Kosári

Én csak írok, én csak kérdezek, hogy gondolkodj és érezz.....

Nincs még hozzászólás

Szólj hozzá

Az email cím nem lesz publikus.