Mindenszentek és az autizmus – pszt, temetőben vagyunk, viselkedj!

Mindenszentek, nálunk ez is más. Nem akadálymentes. Kamasz fiacskám eleve ki sem akart jönni a temetőbe… De muszáj kizökkenteni a komfortzónájából, mert különben egyre inkább befelé fog fordulni és a végén már a házból sem fog kimenni …

Szóval nagy neheztelések közepette elindultunk, autóval a cirka 1 km-es távra, mert a másik kamasznak meg feltörte a lábát a halowweeeni bulira felvett magassarkú …Rendben, legalább ennyivel is kevesebb időt kell tölteni a mamával, aki folyamatosan osztja az észt… Már a kocsiból sem akart kiszállni… Próbálok nyugodt és higgadt maradni, és racionális érvekkel meggyőzni, hogy néha nekünk felnőtteknek is be kell vállalni unalmas dolgokat.

Mert ő autista. Ép értelmű, normál IQ-val. Ezért talán hálát is adhatok a Jóistennek, hálát is adtam… hogy nem hallássérült, nem értelmében akadályozott és hogy megtanult beszélni…

SŐT! Annyira mondja és olyan hangos fejhangon, hogy mindenkinek feltűnik, ki ez a nem normális?

A temetőlátogatásunk nagy része azzal telt, hogy folyamatosan próbáltam halkabb hangvételre ösztönözni; racionális érvekkel meggyőzni, hogy ha számára unalmas is, attól még nekem fontos ez az alkalom.  A végén már odamentem hozzá, megfogtam a fülét és azt mondtam: „Ha nem viselkedsz normálisan (!), otthon úgy elverlek, mint szódás a lovát …” és ebből érezhette, hogy ezúttal olyan komolyan gondolom. Mint mikor egyszer már kiborultam a hajvágási hercehurca közepette.

Mert nálunk a hétköznapi dolgok sem egyszerűek. Sőt, ezek a legérthetetlenebb akadályozottságok. Mert ugyan ki tudja azt felfogni, mi a nehéz a hajvágásban, miért zavarja a porszívó és miért nem lehet megenni a spagettit, ha a szószban van egy kis zöld fűszerdarabka?

Nehezen fogadom el ezeket én is; illetve nem tudom, hol van az autizmus és az azzal visszaélés határa. De nehéz. Minden nap. Minden nap történhet valami, ami felborítja az addig megszokottat. Sokáig boldogan jártunk wellness hotelekbe, imádták a vizet – mert van egy bátyja is. Bárhová elmehettünk; kedvenc helyünk a Balaton volt, míg két évvel ezelőtt leégett és egy kagyló felvágta a lábát. Az ezt követő anyák napján úgy adta át kis szívecskét, hogy „De nem érdemled meg, mert szörnyű helyekre viszel nyaralni…” Így lőttek a közös családi nyaralásnak … is.

Ez a legnehezebb, hogy nem tudod, mire számíts. Rosszabb lesz-e, vagy jobb? Fejlődni fog-e, vagy inkább beszűkülni? Képes lesz-e ellátni magát önállóan, vagy sem? Valószínűleg soha nem lesz képes önálló életre, mert bár az IQ-ja jó, mégsem tud tájékozódni térben és időben. Gyakorlatilag nem képes önállóan közlekedni, időben odaérni valahová, az életét szervezni.

Mindig szüksége lesz valakire, kérdés, ki lesz az a VALAKI, ha ÉN már nem leszek….


Te is azt érzed, segítene az írás, megosztása a történeteidnek? Írj, küldj nekünk cikket, vedd fel velünk a kapcsolatotMinden gondolat, érzés számít. A Tied is!

                                                         Arlette

Kék Nő

Többgyerekes anyaként nem bezárkóztam, nem vesztem el a munka-család-háztartás háromszögében. Inkább kinyíltam tőle, elhagytam a szélsőséges gondolkodásomat és keresem az arany középutat. Hiszek a kapcsolatokban, a közösségben, az emberi jóságban.

Nincs még hozzászólás

Szólj hozzá

Az email cím nem lesz publikus.