Mindent megadtam és mégse vitted semmire!

Hol kezdődik a szabadság és ér véget? Ami az én definícióm szerint még „az” és mások szerint már nem, ott ki dönti el, melyik a „helyes” melyik az „igaz” és melyik az egyetemes SZA_BAD_SÁG most akkor??!! Vajon ilyenkor kell-e egy bíró, vállalhatja-e egyáltalán valaki ezt a szerepet, elbírja-e a vele járó felelősséget és elfogadjuk-e, el tudjuk-e fogadni az ő „igazságtételét”?

Ezek azok a kérdések, amikre az elmúlt időszakban sehogy nem találom a választ, vagy jól eldugták és akármennyi pszichológia cikket is túrok fel, magyart vagy külföldit, sehol egy értelmes magyarázat, lassan már ki kell nyitnom a Bibliát vagy pedig bele kell törődnöm, áh, mit törődnöm! el kell fogadnom, hogy a válasz NEM létezik!

Mindig is úgy hittem, igen, elhittem, amit külföldi tartózkodásom során tanultam, hogy a szabadság az, ami a többségnek jó, tiszteletben tartva a mások szabadságát mérten vagyok szabad saját magam. Ami mást nem bánt, ami másnak nem árt, amivel egy közösség békében együtt tud élni, amiben meg tud állapodni, az AZ. Ezt megfejelték tanulmányaim során azok a tanítások, hogy az életünk alappillére az „élni és élni hagyni” elv kellene legyen, a többség által megszavazott szabályok mentén, illetve aki 18 éves elmúlt, az felelős magáért, felelős a tetteiért! Tehát ha én aláírtam, hogy a vizsgákon NEM fogok puskázni, tudatomnál voltam és szignómmal beleegyeztem, akkor ha elcsíptek, annak évismétlés, rosszabb esetben iskolából eltanácsolás lett a vége! Ennyi. Már akkor a fejünkbe verték, hogy amit vállaltunk, azt be kell tartsuk…

Hol egyeztethető össze ez a rendszer azzal, hogy itthon, Magyarországon, tehát nem külföldön és nem egy elszigetelt magán főiskolai keretek között élve, immár huszonöt év elteltével is képtelenek az itthoni emberek, barátok, rokonok, ismerősök ezt az igazán egyszerű és nagyszerű elméletet gyakorlatba is átültetni??!! Hány év kell még, mennyi idő kell még, hogy elkezdjék az emberek ép ésszel felfogni, hogy nem elég irigyelni, leszólni és beszólni, illetve „ügyeskedni”, hanem el kéne kezdeni MINDENKI ÉRDEKÉBEN mondjuk csinálni azt, amit a másiktól annyira átvenne…

Mikor szólal meg végre a lelkiismeret az itthoniakban, hogy ezt sem kéne meg azt sem kéne, csak a sopánkodás megy, hogy bezzeg én dolgoztam 19 éves korom óta, hogy mennyire fasza volt az a bizonyos Kádár-rendszer és mindenek felet, feljogosítva érzik magukat, hogy ŐK, de CSAK ők, érted, igenis átléphetik az egyezményes határokat, mert ők törvényen felül állnak, nekik lehet, de visszafelé sehogy nem működik!

Hogy van az, hogy az idősebb generáció, aki „olyan jól járt a rendszerváltással”, nyilván mert szemfüles volt, ugye, nem mert hirtelen mindent lehetett és nem mert ott szegte meg a szabályt ahol nem szégyellte vagy ahol még szürke volt a mezsgye pár évig, értitek, mert ők aztán! „Meglátták a lehetőséget”, jó, mondjuk így. És mindent megtesznek, hogy az utánuk jövőknek könnyebb legyen, szajkózzák folyamatosan, mikor arról van szó, hogy ŐK mennyi mindent tettek értek, de arról már nem szól a fáma, hogy ez az egész MÉG MINDIG CSAK A PÉNZRŐL SZÓL, hahóóóó!!!

Mert mi még úgy nőttünk fel, hogy a szüleink bizony dolgoztak, a TSZ-ben vagy az ÁFÉSZ-ban, államilag finanszírozott volt mindenkinek az orvosi ugyanannyira mint a jog vagy a tanári, és persze, tudjuk, ők szemfülesen tartották a tenyerüket az osztásnál, MI, utódok ki lettünk kiáltva szent célként és küldetésként, hogy mindez ÉRTÜNK van, ÉLVEZZÜK, ők leteszik az alapítókövet eme szent nyugati és demokratikus rendszerépítés alapjaként…

Hadd kérdezzem már meg, van, aki ezt még beveszi? Már én is leéltem az életem felét, de kristálytisztán látom, hogy mindez nem az ÉN érdekemben történt… És nem is az ÉN utódom érdekeit képviselik. Az, hogy a fejemre olyan nyugodt hangon tudják olvasni, hogy ÉRTED tettem, hogy NEKED jobb legyen, de te élhetetlen vagy, hogy annyit tanultál, hogy világot jártál, hogy több területen van munkatapasztalatod, MÉGSEM VITTED SEMMIRE és most sem vinnéd, HA NEM LENNÉK ÉN!

Ez egy rossz vicc! Úgy értitek, ti, akik „értem” Istent is megtagadtátok, ti, akik „A Pártban voltatok tagok”, ti, akiktől a drága ajándékokat kaptam, ti, akik elzavartatok tanulni és ti, akik mikor lábra álltam volna, elengedtetek azzal, hogy „jó szerencsét!” és onnantól a magam ura voltam, ti most vetitek a szememre, hogy semmire sem vittem?? Tessék??

Én csak csináltam, amit tanultam, alkalmaztam, amit láttam, ahova te engedtél el, hogy megtanuljam, mi a szabadság és mi a nyugat, most ti dobjátok rám az első követ, hogy a vagyonom NEM TÁRGYAKBAN halmoztam fel, hanem itt van a fejemben mind az ezer oldal vizsgánként, az összes túlóra a sokadik multinál, az összes penészes kenyér, amit megettem és az összes VOLÁNbusz jegy, amit a „hívó szóra” minden vasárnap a húslevesre, krumplipürére és rántott húsra költöttem??

Ja, szóval ez NEM jött be, lett a tanulság és a következő generáció, akiben ISMÉT megtaláltátok a „szent célt”, aminek természetesen HOZZÁTOK és az ügyeskedéssel megszerzett vagyonotokhoz valamint személyes érdekekhez SEMMI KÖZE, ugye?
Nem. Amit csináltatok, NEM vált be! Azt hiszem, nyugodt szívvel kijelenthetjük.
És elárulom, amit tenni terveztek, SEM FOG.

Mert ITT kezdődik az én, A MI SZABADSÁGUNK, aminek alapkövét, akár megbántátok, akár nem, TI raktátok le, és most már IGENIS ÉN, MI, ÉLNI KÍVÁNUNK VELE! Ketyeg az idő és én nem vagyok hajlandó ebben a tömeges „én csak jót akarok”, „nekem már van tapasztalatom”, „én már bölcs vagyok” és egyéb süket dumával hagyni magam lekötözni, megfojtani vagy épp szolgaként tovább folytatni az életem…

Alice A

Békés harcos a multikulti világban

Nincs még hozzászólás

Szólj hozzá

Az email cím nem lesz publikus.