Mit Puzsérkodsz itt nekem?

Akinek van egy konkrét célja, elképzelése arról, amit meg akar valósítani, és biztos abban, amit csinál, azt kritizálhatod, mert magasról fog tenni rá. Nem mindegy azonban, hogy honnan jön és mi ez a cél.

Ha a célod az, hogy bármi áron ismert és híres, vagy gazdag legyél, akkor rá fogsz állni arra az útra, amiről azt gondolod, hogy biztos recept ehhez. A zenénél maradva: lemásolod a futó slágereket, irányvonalakat, egy kevés szex vagy seggrázás a klipbe, papucsállatkáknak is értelmezhető, az ösztönök szintjét birizgáló dalszöveg, és biztos a siker.

Mindig elszomorít, mikor tehetséges embereket látok erre az útra lépni. A legrosszabb az egészben, hogy sokan annyira fiatalok, hogy vélelmeznem kell: a cél sem az övé, egészen egyszerűen ő egy eszköz valaki – fent említett, nem túl nemes – céljainak az elérésében.

Itt van ez az Opitz Barbi, akinek a klipje szembe jött velem a minap, és egy suhintással elkapcsoltam volna, ha nem emlékeztem volna arra, hogy ez a lány egész jól odatette a Cry babyt tavaly, amikor elindult az X-Faktor nevű valóságsó, és aminek az első és egyetlen „élőshow”-ját csakis azért néztem végig, hogy jól megkritizálhassam nektek ( Itt olvashattad). Megnyerte. (Annyira nem érdekelt az egész, hogy ezt is most tudtam meg.) „Nézzük, mi lett belőle” -ezzel a gondolattal el is indítom a klipet.

Hát nem lépett Janis Joplin útjára, az tuti. Te jóságos Szűz Mária! Erre szavak nincsenek. Csaknem 8 és fél millió (!) megtekintés, 55 ezer like… És hát finoman fogalmazva egy mulatós „színvonalát” hozó dalba ágyazott Shakira-seggrázás az egész.

Velem van a baj? Vagy mi van veletek, emberek? Tényleg ez kell nektek? Én meg azon görcsölök, hogy az a dalszöveg amit írunk, és ami tíz plusz-mínusz kettő emberhez fog eljutni a zenekar facebook-ismerősein kívül, az nem közhelyes-e? Miért? Kinek? Minek?

Kérdezem magamtól, és rájövök: a célunk más, az enyém, hogy az a tíz ember elgondolkodjon a dalon, hogy kifejezzem, kifejezzük, ami bennem, bennünk van. Úgy, ahogy tudjuk, úgy, ahogy nekünk tetszik, ahogy nekünk jó. Míg Opitz Barbi (vagy a managementje) célja a haszon, a miénk valami egészen más.

Nem lehetetlen, de nagyon ritka, hogy a kettő találkozik és a gondolatokból, a belső munkából siker lesz, de ebben az esetben is a rajongók többségét meggyőződésem szerint nem a gondolat, hanem a siker vonzza be (amit sokan szeretnek, az rossz nem lehet alapon). A világ működésével van probléma, úgyhogy belőlem csak az fog kikerülni, ami valójában ott van, és nem az, amitől hasznot vagy népszerűséget remélek, de a cél akkor is megvan és így a kritika helye is. Persze, tök jók az őszinte visszajelzések és nagyra értékelem, ha valaki hajlandó elmélyedni a szövegben vagy a dalban annyira, hogy egy értékelhető kritikát rakjon össze, de ez a célt alapjaiban nem rengeti meg.

Gondolkodólány

Nevem Gondolkodólány, születtem a rendszerváltás évtizedében egy rendszert nem váltó országban. Lehettem volna oktató, de nem lettem. Voltak-vannak függőségeim. Vissza-visszatérnek, kísértenek, mint a hiány, meg a magány. Lassan elhiszem, hogy ezek az élet velejárói. Vannak elveim is, ragaszkodom hozzájuk, összetartanak. Próbálok felnőni, több-kevesebb sikerrel. Próbálok példát mutatni, néha még kevesebb sikerrel. Szeretem, ha szeretnek, de rá kellett jönnöm, hogy ez nem megy minden áron.

Nincs még hozzászólás

Szólj hozzá

Az email cím nem lesz publikus.