Most akkor nem dugunk?

Megígértem, hogy megosztom veletek a tapasztalataimat az online társkeresés világában. Szépen típusokra osztottam a delikvenseket a könnyebb értelmezhetőség miatt…

Regisztráció után, a legelső, hogy megnéztem a felhozatalt, mert ugye az ember lánya kíváncsi! Persze alap, hogy addigra megfogalmaztam magamnak, mit, kit keresek! Ha már erre szántam magam, legyek tisztába a magam vágyaival, igényeivel, és ne csak ad hoc beleugorjak a dolgok közepébe!

Érdekesek, bár érthetőek bizonyos szempontból, a keresési kritériumok, mert valahogy ugye szűrni kell! Nem várhatom el, hogy IQ és EQ tesztet töltsenek ki a fiúk, igaz egyszerűbb lenne, mint az iskolai végzettség szerinti szűrés, mert szerintem, mindannyian ismerünk olyat, aki magasan kvalifikált, de az érzelmi intelligenciája a béka segge alatt van…. Nekem, akinek nagyon fontos felállított szűrő az értelem, rögtön sikerült belefutnom egy ilyen típusba!

Like a képeimre, beköszönés, egy kedves „Hogy vagy?”. Profilját megnézve, tetszik a külső, értelmes és helyesírási hiba nélküli az első három mondat, hát lássuk!

Beszélgetésbe bonyolódunk, ami pörgős, frappáns, igaz kicsit általános, de sebaj, még az elején járunk! Kiderítjük, ki mivel foglalkozik. Ő ügyvéd – jaaa, így már értem, ezért tud jól és frappánsan fogalmazni, szakmai követelmény – húszon éve. Családi állapot, gyerekek, érdeklődési körök felvázolása. Kialakult egy kellemesnek mondható beszélgetés. Persze közben végig gondoltam magamban, mennyi kritikát olvastam az online társkereső oldalakról, és ezen új tapasztalat alapján megállapítottam, hogy ez nem is igaz! Lám, elsőre belebotlottam, egy nekem tetsző, értelmes férfiba!

És ekkor, mire hátradőlve és megelégedve ezt konstatáltam, a semmiből, minden kapcsolódó előzmény nélkül, jön egy olyan kijelentés sorozat, amitől hátradobtam magam a fotelomban és fuldokolva röhögni kezdtem! Magamon! A megelégedettségemen és a naivitásomon! Tanult barátunk kifejtette, mi mindent tudna tenni velem és hogyan, amolyan vulgáris stílusban!

A kedves intellektuálisból, nagyon hirtelen átmentünk, az ösztönös parasztba!

A röhögés végeztével jeleztem, ez a stílus nekem nem jön be! „ Miért? Prűd vagy?”
Újabb sírva, fuldokló hahotázásban törtem ki…. Azok kedvéért, akik nem ismernek, nem tudják, mivel foglalkozom, – azon túl, hogy családállításokat vezetek – előadásokat tartok a szexről, a szexuális elakadásokról és ezek lelki háttereiről! Fogom most tenni ezt, például, az Everness Fesztiválon egy hétig, remélhetőleg igen sok ember előtt! Szakmailag és személyesen is fontos része az életemnek a szexualitás és a tantrikus filozófia! Nyíltan beszélünk róla és nem kifejezetten virágnyelven…

De mindennek meg van a maga helye és ideje! A nyitottság nem velejárója a parasztságnak! Nálam!

Fent tartom a jogot a tévedésre, hogy az én nézőpontom a hibás, deee az első beszélgetésben, online, öt kép alapján, kell ezt megfogalmazni és ebben a stílusban?

  • Mennyi a valós alapja egy ilyen vonzalomnak?
  • Mennyi ebből a vonzalom egyáltalán?
  • Mit jelent embereknek a prűd definíciója?

Összegezve és kivihogva magam, nem bocsátkozva magyarázatokba – hiszen nem nekem kell megértetni az ügyvéd úrral az életet, online, ingyen meg pláne nem – megköszöntem az építő beszélgetést és elköszöntem, sok szerencsét kívánva, hogy megtalálja a társát, aki erre vevő lesz….

Nem értette, nem érti… ennek már négy hete és még mindig ír, úgy, hogy én nem válaszolok….Ebből jönnek a következő kérdések!

  • Más nem köszön el?
  • Más nők ezt elviselik, eltűrik?
  • Miért nem veszi tudomásul az elutasítást?
  • Miért tesz energiát, a veszett fejszébe az, aki jóképű és, állítólag, sikeres ügyvéd?

Én tudom a válaszokat, mi a lelki háttere, de érdekel, Ti mit gondoltok!

Móni Kosári

Én csak írok, én csak kérdezek, hogy gondolkodj és érezz.....

Nincs még hozzászólás

Hozzászólások letiltva