– Jaj, úgy élvezem én a strandot. Matyi, drágám, menjünk csobbanjunk egyet!

-Nem lehet, Mutyikám, látod ott azokat a nagy sárga bójákat? Most nálunk sokkal híresebb figurák úszkálnak a tóban. Ezek az ő napjaik!

-De Matyi, én hattyút szerettem volna etetni, meg andalogni a platánfák alatt. Erre, nézd, egyik oldalamon háló kerítés, mögötte üldögél pár érdekes figura, meg kiabálják “szurkoljunk együtt, micccsoda közönség” a másikon meg ezek a fura piktogramok. Nézd már, Matyi, mi a szösz ez? Nem lehet futni? Enni? Inni? Esernyővel sétálni?

-Értsd meg Mutyikám, itt most fontosabb dolgok történnek. Olyanok, amiket a Te kis pici elméd be sem tud fogni. Most viszik a hírünket messze hét határon..

-De miről, Matyi?

-Arról Mutyi, hogy lássatok csodát, s nézzétek, milyen szépen hullámzik a tó vize a színes úszósapkák körül.

-Te Matyi, biztos megérte ez nekünk?

-Pszt, Mutyikám. Ha valaki, Te igazán tudhatnád, hogy megéri…