Megírtam, mi mindent nem csinálok, mi mindent nem vagyok már hajlandó csinálni…. Azt is tudjátok már, mi az, amit megtaláltam, ami rám talált, ami éltet és, ami a szerelem az életemben! Beszéljünk most arról, ami nincs, amit még keresek, amiről már tudom, milyen legyen ahhoz, hogy nekem kelljen. Amiért kész vagyok konszenzusokat is kötni.

A párkapcsolat! Bizony, az a fránya párkapcsolat! Van, akit nem érint? Van, aki nem érdekelt a témában?

Kevesen! Ha nincs azért, ha van, és nem teszi boldoggá, akkor azért. Azok száma, akik kielégítő párkapcsolatban élnek, elenyésző! Langyosban, lemondásokkal teliben, olyanban ahol nincs összhang, nincs kölcsönös tisztelet, szeretet, elfogadás, nincs közös cél, közös fejlődés, na olyanban sokan!

De lássuk be, nehéz tudni, érezni, hogy valóban mi lenne a nekem jó, míg nem tudom, ki vagyok és mi a valóban nekem jó!

Az általánosan elfogadott tény, hogy az ember, társas lény! S mint ilyen, kell, kötelező, szükséges számára a párkapcsolat! Pont! Hogy milyen áron és, hogy tulajdonképp minek, ha nem a nekem tökéletes, na arra nem szoktam érdemleges választ kapni, a „mert kell”-en és a „rossz egyedül”-ön kívül!

Nem, nem kell! Nekem nem!

Szidják a szingliket, nőket, férfiakat egyaránt. Bár egy férfitól elfogadottabb még ma is, ha egyedül akar élni. Szidják az erős nőket, ítélkeznek azok, akik maguk, lemondásokkal teli világukban élnek és tegyük hozzá, az erőt, mint olyat az agresszió definíciójaként értelmezik!

Félreértés ne essék! Én is szeretnék kapcsolatot! De nem egy kapcsolatot, hogy legyen, hanem olyat, melyben társak vagyunk! Két különálló, önálló, felnőtt ember kapcsolatát, akik, ha együtt vannak, attól csak még plusz jobb nekik! Akik, ha egyedül vannak, akkor is tudnak teljes életet élni, van életük és nem a másik jelenti az életet! Az életem én vagyok, a társam a bónusz hozzá!

Az elmúlt másfél évet egy olyan kapcsolatban töltöttem, amire a megismerkedésünk kori lelkiállapotom miatt volt szükségem. Egy szakítás után voltam. Nagy szerelem, nagy és mély érzések, nagy fájdalom…. Nem akartam soha többé érezni, szeretni, kapcsolódni, mert az fájhat… Ez volt az az állapotom, mikor tudatosan csak olyan kapcsolatot akartam, ahol nincsenek érzések, nincs kötődés csak a puszta testiség, a technikailag jó, nagyon jó szex van! Mert ugye az, azért kell a kiegyensúlyozott működéshez! Egészségügyileg, ugyebár!

De közben meg és begyógyultak a sebeim. Elkezdtem megengedni magamnak az érzéseket… Elkezdtem figyelni, hogy milyen hiányaim vannak ebben a kapcsolatban és, hogy fejleszthető-e. Nem az! Megtanultam mellette sok mindent magamról, köszönöm neki!

Mindig tudtam, hogy nekem nagyon fontos a partnerem intellektusa, mert a tartalmas beszélgetések prioritást élveznek nálam! Fontos a gondolkodásbeli nyitottság, mert velem, mellettem, azzal, amikkel én foglalkozom, és ami engem érdekel, nagyon nehéz lenne másképp! Sok dolog fontos és van, amitől el tudok ma már vonatkoztatni…

Úgyhogy, keresem a párom! Környezetemben sok a jó tapasztalat, legalábbis a fiatalok közt, az internetes társkeresők világáról. Belevágtam, regisztráltam és jókat szórakozom, mikor időm engedi. Tanulságos, elgondolkodtató és akár, ha társam nem is innen lenne, de arra biztos jó, hogy megfigyeljem, értelmezzem és megértsem férfi oldalról a szándékokat, indíttatásokat és önismeretük mibenlétét. Alakulnak a jellemrajzok az online társkeresés világában….

No para! Megosztom veletek!

Kosári Móni írása