Ez nem a “teremtésről” szól, hiszen a világ, amiben élünk, adott. A szemüvegről szól. Te mit látsz a világból? A híradók manipulált szörnyűségeinek világában élsz és ezért folyamatosan rettegsz és szorongsz, hogy mikor törik rád az ajtót vérszomjas bűnözők? A szépséget veszed észre vagy a borzalmakat? Van, aki folyamatosan zenét hall a világban, mindenben, én meg verssorokon gondolkodom, ha kell, ha nem. És, persze, könnyű innen nekem a fűtött szobámból, a gőzölgő kávém mellől osztani az észt. Ez is igaz… Én itt vagyok, igen, de lehetnék máshol, máshogy is és erről próbálok nem megfeledkezni.

Elgondolkodtam, hogy miért kell a pici gyerekeknek annyira kevés a boldogsághoz. Hát, szerintem nem csak azért, mert nem gyötri őket a villanyszámla. A gyerekek a mában élnek, a “most”-ban. A múltjukra alig emlékeznek és nem képesek évekre előre gondolkodni, hogy jaj, majd mi lesz, ha. Egyszerűen boldogok attól, hogy süt a nap és ki lehet menni sétálni vagy hogy milyen HATALMAS várat építettek és teljesen át tudják adni magukat ennek az eufóriának.

Hát nem ez az igazi szabadság? Te tudsz annak örülni, ha alkottál valamit, vagy már a következő feladaton gondolkodsz?

Ezzel most nem azt akarom mondani, hogy dugjuk a homokba a fejünket és ne számoljunk a tetteink következményeivel, vagy hogy ne legyenek céljaink az életben. Csak azt, hogy nem árt néha a jelenben is élni és örülni annak ami van, ahelyett, hogy azon sírunk, ami nincs és talán nem is lesz soha.

Az én receptem a belső szabadságom megőrzésére (magamnak írtam, emlékeztetőül):

• Nem lehetsz szabad, ha folyton úgy kell élned, ahogyan azt elvárják tőled. Nincsen egységes elvárás, minden ember mást várna el tőled, egymásnak ellentmondó dolgokat. Mindenki úgysem szerethet. Saját magaddal szemben viszont legyenek következetes elvárásaid.
• Vállald önmagad, a véleményed. Ne simulj bele a világba, Te magad legyél a Világ. Lehet vitatkozni, sőt:kötelező. De ne feledd: érvek nélkül semmit nem ér.
• Nem lehetsz szabad, ha nem ismered a korlátaidat. És igen, el kell menni a szakadék széléig, hogy tudd, hol a vége. De a végén állj meg. És örülj, hogy felismerted, hogy meg kell állnod.
• Ismerd fel a szabadság pillanatait. Éld át, ha megérint. Egy szó, egy gondolat, amivel azonosulni tudsz. Vagy amivel éppen nem, de gondolkodásra serkent. Egy gyermek mosolya. Egy ihletett pillanat. Katarzis. Vagy a szerelem érzése.

Gondolkodólány írása