Egyre biztosabb vagyok benne, az a hang, amit Arlette üt meg egészen új. Néha zavaró lehet magunkra ismerni, szembe találkozni tévedéseinkkel. Tudni, nem forgathatjuk vissza az időt, nem törölhetjük ki azokat az eseményeket, amiket mai ésszel egészen másképp csinálnánk. Még nekünk ,szerzőknek is az írás első sorainál felmerül a kérdés: merjük-e ezeket a gondolatokat vállalni magunk előtt, s főképp előttetek, Olvasóink előtt. Sokszor töröljük vissza a sorokat, mert túl durvának érezzük őket, mert sérthet másokat, mert saját magunk előtt is legszívesebben letagadnánk, ami történt, amit érzünk vagy gondolunk.

Lányok, Ti, akik írjátok hétről hétre ezeket a cikkeket: nagyok vagytok. Látjuk azokat az őrlődéseket, amik egy-egy írást körülvesznek. Kimondani azt, amit felhúzott szemöldökkel vagy más felháborodással kerül visszajelzésre nem egyszerű. S még nehezebb az, hogy ezeknek az írásoknak jó része magának az írónak is önismereti utat jelent, amin végig kell mennie, ahol meg kell állnia és szembenéznie önmagával, s egyszer, egy egy pillanatra őszintén azt mondani: ez van.

Ez vagyok -voltam én.

Hihetetlen látni ezt a vállalást. Születnek írások azért is, hogy szórakoztassák az olvasókat, de ez csak hozománya az író stílusának. A motiváció minden esetben a felismerés, hogy az Elisabeth szavaival élve “ az élet,mit élek enyém” . Az igyekezet, hogy el tudják dönteni tetteiket saját elhatározás vezérli -e vagy a közgondolkodás, az általánosan helyesnek tartott vagy a félelem. Itt csupa bátor lány írását olvashatjátok, s ezért, kérlek Titeket, elsősorban ezzel a szemüveggel nézzétek őket.

Nem első vonalas sportolók, hírességek, sztár(ocská)k ők, nem a média teszi az asztalotokra kész termékként. Ők közületek ,közülünk valók- Hétköznapi Hősnőink. A gondolataik nem másokat akarnak bántani se érzéseikben ,se véleményükben. Azt szeretnénk, ha mindenki- Te, aki olvasod ezeket a sorokat is- feltennéd magadnak a kérdést, mielőtt bármit döntesz: átgondoltam, igen, ÉN  döntöttem így.

Lányok, kimondottan büszke vagyok minden munkátokra, gondolatotokra, amit Arletten megosztotok.

S mi még fontosabb: büszkék vagyunk az olvasóinkra. Rád, aki nyomon követed Arlette fejlődését- alakulását. Lehet, sokszor elvetjük a sulykot, megbánthatunk másokat, meggondolatlanul leírunk érzéseket. Nem tökéletesek vagyunk, nem is azzá szeretnénk válni. Csak egy picit legyen Arlette világa őszintébb és nyitottabb.  Ehhez, Ti , olvasók nagyban hozzájárultok. Így, a monitor másik oldalán, Te lány, akiről alig tudunk valamit: számítunk Rád. Véleményedre, gondolataidra.