Ne velem villogjál! Facebook és a gyerekjog.

Kényes téma. Ki ne szeretne büszkélkedni díjat nyert, kitűnő, vagy egyszerűen csak gyönyörű gyerekével? Én is nagyon büszke vagyok rá, és szeretném másokkal is megosztani az örömömet. Semmi rosszat nem látok ebben. Örülök az ismerősök, barátok babafotóinak, mert szeretem a gyerekeiket, és jó látni, ahogy növekednek, gömbölyödnek, főleg most, mikor influenzaszezonban sehová nem mehetsz látogatóba. De amikor naponta három képet látok, ahogy a gyerek eszik, iszik, vagy egyszerűen csak van, akkor elindul bennem valami.

Hogy ez akkor most valami demonstráció, vagy mi? Miért nem hagyjuk azt a gyereket élni? Miért kell lépten-nyomon a telefont, fényképezőgépet odatolni a képébe? Hogy fogjuk így neki megtanítani, hogy hogyan védje meg a magánszféráját? Megkérdezzük-e a nagyobb, véleménynyilvánításra képes gyerekünket, hogy feltehetem-e róla az adott képet?

Ez egyébként felnőttek között sem gyakran merül fel, és az a halálom, amikor bejelölnek egy olyan képen, amelyet fél liter rövidital elfogyasztása után sem tennék nyilvánossá. Került fel így már kép a facebookra a fenekem hátuljáról, vagy a combom hajlatáról. Az illetőt meg kellett kérnem, hogy nem, hogy ne jelöljön be, de vegye le a fotót, amelynek nyilvános közléséhez nem járultam hozzá. Az eredmény persze sértődés.

Nem érti. Pedig egyszerű, és nyilvános jogszabályok tartalmazzák. Másról készült képet kizárólag az engedélyével készíthetsz, használhatsz fel, tehetsz közzé. Egyszerű, ugye?

De mi a helyzet a saját gyerekeddel? Három hónaposan nyilván nincs véleménye. De egy nyolc-kilenc éves gyereknek már igen! És bármilyen hihetetlen: ha a gyermeked önálló véleményalkotásra képes (egyedül választja ki a ruháit reggel, nem szereti a tökfőzeléket, kiválasztja a filmet, amit meg szeretne nézni, a társast, amivel játszani szeretne, és önálló gondolatai vannak a világot illetően), akkor meg kell kérdezned tőle, hogy hozzájárul-e az adott kép nyilvános közzétételéhez. Ezt sem én találtam ki, és bár még sok jogalkalmazónak sem egyértelmű, a törvény kimondja: A gyermeknek joga van a szabad véleménynyilvánításhoz, és ahhoz, hogy tájékoztatást kapjon jogairól, jogai érvényesítésének lehetőségeiről, továbbá ahhoz, hogy a személyét és vagyonát érintő minden kérdésben közvetlenül vagy más módon meghallgassák, és véleményét korára, egészségi állapotára és fejlettségi szintjére tekintettel figyelembe vegyék.

Mert gyerek, nem hülye. Ha nyilvánvalóan látszik, hogy még azt sem szeretné, hogy fényképezd, akkor hagyd meg a jogát a magánszférához, mert bizony az neki is van és jár. Ha a 8-9 éves gyerekednek saját facebook fiókja van, akkor nyilvánvalóan van önálló véleménye is.

Vagy azt is te csináltad neki, hogy menő lehessen? Azt tanítod neki, hogy minden érzését és gondolatát kényszeresen ossza meg akár idegenekkel is?

Rábízod, hogy kiket jelöl vissza? Várjunk csak, de hát 13 éves kor alatt nem is lehetne facebook fiókja! Rögtön egy hazugsággal indítottatok, gratulálok. Csak nehogy ezután neked is simán az arcodba hazudjon, és a facebookjáról hamarabb tudja meg szomszéd a lelki baját, mint te.

(Közösségi erotika írásunk itt olvashatod, hullarablásról  pedig itt.)

Gondolkodólány írása

Vendég Írók

Itt azoknak a nőknek az írásait olvashatjátok, akik rövidebb ideig, esetleg egy-egy írás erejéig csatlakoztak hozzánk.

Nincs még hozzászólás

Hozzászólások letiltva