Nem akarom elhagyni a komfortzónám, érted?

Sokan kifejezetten utálják a rutint! Unalmas, nem fejlődsz általa, ahogy belekényelmesedsz a mindennapokba, nagyobb a hibalehetőség is, no meg olyan kellemesen el lehet lenni benne, hogy már szinte dühítő, nem? Bevallom, én nagyon nagyon szeretem a rutint… Mindezek ellenére, vagy talán épp ezért? Engem megnyugtat, hogy tudom, az x időben lefekvés garantálja az y-ban lévő felébredést, nem értem miért kellene másképp törölköznöm, mint ahogy minden nap szoktam, egy keretet ad a napjaimnak és legfőképp: tudok tervezni!

Agyamra mennek a komfortzónás idézetek, miért kellene nekem abból kilépni, ha egyszer jó így?

Maradva a fenti példáknál, miért kellene reggel 5-re beállítanom az órát, hogy egy hónapig az így felszabadult időmben valami produktívat tegyek? És miért kellene nekem a váltakozó illatú tusfürdők számomra elegendő változatosságot biztosítása helyett kipróbálnom, hogy nem borotválkozom fél évig, vagy épp a hajamra tojást és citromlevet tenni? Felmerül a kérdés bennem: hülye vagyok én? Határozott válaszom: nem (szerintem nem)!

Nagy különbség van aközött, hogy apránként tágítom a határaimat, hogy lépésenként nézek szembe a félelmeimmel, ahelyett, hogy tarantulát vennék a számba pókfóbiám gyógyítandó vagy épp kötelező lenne bungee jumpinggal orvosolnom a tériszonyom?

Nekem sokkal többet segít, hogy kerülöm a bennem szorongást kiváltó kihívást (ó, hogy szakadna le az ég arra, aki ezt a szót népszerűsíti és beépítette a köztudatba, hogy „őt” imádni és keresni kell!) és miért is kellene sokkterápiát alkalmaznom magamon, mikor ezen fóbiáim senkinek nem ártanak, legfeljebb piszkálódásra adnak okot, de konkrét kárt nem tesz senkiben, konkrétan engem nem akadályoz semmiben, hisz eleve nincsenek is olyan terveim, amikhez mondjuk ezek legyőzése szükséges lenne.

De tegyük fel, számba veszem a gyengeségeimet, és ahelyett, hogy a lelki békém az általam ismert és megszokott módokon helyreraknám, direkt lelökném magam abba a tóba, aminek azt sem tudom, mi van a felszíne alatt? Ti nem gondoljátok, hogy ha nonstop kitörtök a rutinból, akkor mondjuk pár év múlva nem is marad semmi, ami izgalmat okozhatna?

Amint mondjuk jó lennék valamiben, azonnal ÚJ kihívásokat lenne KÖTELEZŐ keresnem, nem fújhatnám ki magam vagy élvezhetném ki a magam apró (ja, bocs, ebben az esetben nagy) sikereit, hanem rohannom kéne a következő területre, a következő komfortzónán kívüli tevékenységekhez, hisz a trend az ÚJ, ÚJ, ÚJ, ez még jobb, az még olcsóbb, van a hagyományos és az új, és ennyi. Aki kimarad, lemarad, mert nem evez éppen az árban, hanem hátradobva magát gyönyörködik kicsit a partszéli virágokban?

Tény, én magam is vallom: frissen tart egy új dolog elsajátítása és szokásainkba való beépítése, de hé, Róma sem egy nap alatt épült! Vallom, hogy fékezni kell, és igenis nem hagyni, hogy belénk kódolják a „lemaradtál valamiről” érzést és a függőséget az újtól, a többtől, a trendiségtől… Sokkal boldogabb vagyok, mióta Édesapám rengeteget szajkózott mondását egy nap megéreztem és megértettem: „Ne hasonlítsd magad másokhoz és meglátod, sokkal boldogabb leszel. Így te magad rontod el a magad örömét!”

Szóval a rutin, a jó öreg rutin, ami keretet ad a napjaimnak, számomra megfelelő újdonságokkal kiegészítve, fo-ko-za-to-san folyamatos kellemes állapotot jelent számomra, túlzás nélküli amplitúdókkal a fönteket és a lenteket illetően – ám emelkedő tendenciát mutatva, így engem tökéletesen kielégít. Az Élet úgy hozza majd azokat a dolgokat, amik az én befolyásomon kívül állnak, miért rohannék előre vagy pakolnám magamra önként ezeket a terheket? Mert egy Marozsák vagy egy őszintétlen vicsorú MLM-s prédikátor ezt mondja? Mondja, csak ne nekem!

Én értem, hogy az új szokások új oldalait mutatják egy embernek! Sőt, azt is értem, hogy rutin-függő lehetek és ez unalmas, nyilván nem ismerem a határaimat, de kinek kellene izgalmasnak lennem és legfőképp a határaim ÉN szabom, ugye megengeditek? És Te? Te is rutinból élsz ÉS Te is élvezed? Vagy épp a gyávák rutinját tetted magadévá? Ne nekem válaszolj, magadnak…

Itt olvashatod Móni frappáns válaszát kontra a kilépésre.

Alice A

Békés harcos a multikulti világban

Nincs még hozzászólás

Szólj hozzá

Az email cím nem lesz publikus.