Avagy hiába gondolkodom rajta napok óta, hogyan is fogalmazzam meg, sajnos ez a „érvrendszer a nők mellett” leginkább azon alapul (nálam!) hogy „miért NEM a férfiakhoz” vagyok hű, rendes, korrekt vagy éppen miért NEM bízom bennünk… Sok opció nincs, vannak a nők és vannak a férfiak – na már most ugye, ha az egyikhez NEM, akkor egyértelmű, hogy a másikhoz húz az ember, kivéve természetesen azt az esetet, mikor egyikhez SEM, de ezt a témát meghagyom a pszichológusoknak és egyéb terápiás kezeléseknek elemezgetni…

Szóval, hogy miért nem a férfiak? Erről az oldalról már sikerül magamban megközelíteni a bennem lévő nőkkel szembeni lojalitást.

Először is, én még nem hallottam nőt vagy éppenséggel barátnőt azon mérgelődni, kifakadni, hogy „minden nő egyforma!”, „az összes barátnőm szemét” esetleg „mindegyikünk csak egy gyűrűt akar”! Persze, nyilván létezik az a kijelentés, ami elhagyja egy egy nő száját esetenként, hogy „minden FÉRFI egyforma”, „a férfiak szemetek” és „minden férfi csak b-szni akar”. Viszont ezt mégis miért venném magamra? Nincs farkam, sem szakállam, én nő vagyok, részemről leginkább egyetérteni tudok ezekkel a kijelentésekkel, miután kellően meg van indokolva, példákkal, statisztikával, csöndben hozzátéve hogy tisztelet a kivételnek – ám ezt is kizárólag a polkorrektség nevében, nem meggyőződésből!

Hogy ettől megkeseredett vagy éppen kiégett nő lennék én vagy akár ezek a nők? Á, dehogy, a leghatározottabban ki tudom ezt jelenteni! Azon férfiaknak a mintájára, akikre igazán az előző bekezdés témája, tehát igen, léteznek szemét nők, meg (mittomén) ribancok, meg kizárólag anyagiakra bukó nők. Nos, ugyanígy léteznek nők, akiknek szintén csöndes méreg eszi a szívüket, szintén szeretik a szexet, szintén akarnak gyereket, de nem kezdenek hozzá pár kötsög károkozása miatt bennük kialakult zsigeri elutasítás miatt, és a többi… tehát léteznek szemét férfiak, meg (mittomén) toyboyok, meg kizárólag dugni akaró férfiak, és nincs is ezzel semmi gond, AMÍG ugyanazon az oldalon állunk – farok ide vagy oda!

Abban a pillanatban viszont, mikor választanom kell egy szemét férfi és egy szemét nő, habozás nélkül a szemét nő mellé fog állni, eszed nem eszed, tetszik nem tetszik! Lássuk tovább, hogy még miért…

Azért, mert a nők elmesélik nekem, egymásnak, veszik a fáradtságot és az az időt, hogy személyesen /telefonon/emailben kifejtsék, mi is okozta ezt a viselkedést, legyen az egy gyerekkori trauma vagy éppen egy friss összetört szív, és ha még számítóak is voltak, bevallják, elismerik, és ki tud olyanra haragudni, aki nyíltan vállalja a fájdalmát, bűnét és még lelkiismeretfurdalást IS érez. Megtette, nem tette, mindegy, de nőt olyat sem hallottam még mondani, hogy „jól megdugattam magam”, mert amúgy ez a csávó másra nem való, minthogy párszor pofánb.sszam a magyar enciklopédiával, mert azt szereti, és különben is, megérdemelte, mert ő IS olyan, hisz farka van, egyébként is hazudott, mert valójában szereti a limonádét/női fehérneműt/gyerekeket…

Ez inkább a konditermek témája, látom is magam előtt, ahogy épp ecsetelem mennyi Milka csokit faltam be tegnap, miközben épp izzadva emelgetem a padon a magam 5 kilóját és elröhintem magam az edzőtársnőm sztoriján, hogy nyalatta ki magát, majd élvezte pisilősen képen az előző esti buliban felszedett érettségire készülő jóképű közmunkás suhancot…

Nem, nem elképzelhetetlen ez a párbeszéd, elárulom, hisz vannak nők, akik egy két laza estén egyszer- egyszer négyszemközt nevetve elmesélik, hogy ugráltak ennek – annak a nemi szervén egész éjjel és most ezért nem tudnak ülni, míg a másik alig bírt kisétálni reggel az ajtón, de nem, nem ez az általános, igaz?

Na és mi van például az ígéretekkel? Miért is keserédes az a mém, hogy „Ha a férjed azt mondta, felfúrja azt a polcot, fel fogja fúrni! Mit kell félévente emlékeztetni rá?” De most tényleg. Szószegők a férfiak, mert. Már megint a munka. Nem volt ideje. Nem volt pénze. Elfelejtette. Most sem tudja, majd mikor. De tudod mit, szervezd meg, vedd meg TE ő meg majd a huszadik dühkitörésed után megjegyzi, hogy MINDIG ezt csinálod és felfúrja isitibizi, csak aztán este szopjad le, mert felfúrta vagy nem fúrta fel??! Na ugye!

És persze a pénz… Mi nők, szinte már elvárás, vagyis, nem ritka, hogy nem, nem állunk olyan jól. Hülyék voltunk, mert filléres hétvégi műszakot vállaltunk, rendben, mert különben hova tennénk azt a zabit, akit te nem fogsz elfogadni, hiába veszed meg neki az ötvenezres biciklit, mert nem a tied, és jössz majd azzal, hogy ő nem fogad el… Te pedig, mint férfi, tervezgeted, hogy elküldesz körmöshöz, mert az enyém csúnya, és majd ő fizet, meg különben is, szülök neki is, nem? Hisz olyan szomorú, hogy neked ELŐTTE volt életed és mi több, pulyád is, míg ő mással sem foglalkozott, csak a munkával, hogy egyszer majd neki is lehessen… (nyilván valamelyik ribanctól, aki a csodaspermától terhes lett véletlen, majd ugyanilyen véletlen el is vetélt, ergo én is meg foglak csalni vagy épp forró vízben üldögélek majd, hogy a tied elmenjen, ha esetleg…). No de komolyan! Arra alapozni valaki „megítélését”, hogy az előző NŐ (akivel annyi közös van bennetek, hogy puncitok van) milyen volt, egye értékű azzal, mikor mi nők jövünk azzal, hogy a horoszkópod alapján nem illünk össze illetve a bajuszos férfiak mind perverzek, szóval húzzál oda, ahol ezt tolerálják, OK?

Ugyanis mi nők igazán nem vagyunk olyan buták/érzelmesek/hisztisek, mint amilyennek be szeretnének bennünket állítani! Hagyj időt, és megtudod, mert elmondjuk, az OKOKAT, az ÉRVEKET, sürgess minket és visszazár a kagyló, majd a csajos estén elhangzik, amit a türelmetlenséged és a fontos munkád, vagy híradód, esetleg a vacsorád alatt nem volt időd meghallgatni, utána meg megsértődtél, hogy nem lettünk nedvesek, reggel pedig mély hallgatásba burkolózva lépsz ki a kapun vállat rántva annak, aznap este már nem kell gyere, megoldjuk, aviszontlátásra.

Kedves Hapikáim, ünnepélyesen kívánok nektek megfelelő társat: olyat amilyenek Ti vagytok! Csak aztán ne tessék reklamálni, vagyis, ne nekem, én megmondtam…