Csak az a hír, ami megjelenik a hírfolyamodban. Minden más nem létezik.

Médiafogyasztási szokásaink. Különösen mi nők, a fiatalabb x plusz generáció tagjai vagyunk hajlamosak a közösségi oldalakról indítani a napjainkat. Ami ott történik, az hír. Innen nyitjuk meg a kedvenc oldalainkat, innen jutunk el a blogjainkhoz, innen értesülünk a fontosabb történésekről.

Vagyis: rábízzuk a priorizálást egy nem titkoltan üzleti vállalkozásra, hogy eldöntse, mi érdekel minket. Melyik ismert médiaszereplő véleménye meghatározó, melyik hírportál gyűjteménye legyen számomra információ.

Március 15. Miről fogunk ma értesülni kedvelt facebook oldalunkon? Együtt ünnepelünk, szabadságharcolunk köpcös, kissé túlsúlyos vezírünkkel? Vagy többfarkú négylábú házikedvencünk legfrissebb plakátjait fogjuk látni? Egy példa erre:

“A Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság  Személyes adat a Jobbik Magyarországért Mozgalom részéről érkezett, MN/8808-1/2014. ügyiratszámú, az MTM-SBS Televízió Zrt. TV2 állandó megnevezésű csatornáján 2014. március 15-én 18:00 órától sugárzott „Tények” című műsorszámmal kapcsolatos kiegyensúlyozottsági kérelem alapján, a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény  181. § (1) bekezdése alapján 2014. március 25. napján indult hatósági eljárásban
megállapította, hogy a Médiaszolgáltató a TV2 elnevezésű csatornáján 2014. március 15-én 18:00 sugárzott „Tények” című műsorszámmal megsértette a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelményét, amikor a TV2 csatornán 18:00 órától sugárzott „Tények” című műsorszámában a Jobbik Magyarországért Mozgalom 2014. március 15-i rendezvényéről nem számolt be.” ( Forrás itt)

Ha beszámolok az RTL 36 milliós büntetéséről is, amit az éjjel-nappal Budapest egy adásáért kaptak, akkor már etikus és mindenre kiterjedő információkhoz juttattam az olvasóimat? Nem gondolom. Még mindig csak annyit tettem, hogy a hatalmi tébolyban szenvedő, két szélsőséges oldal tartalmát az arcába toltam.

Fontos, hogy tudjak róla, bár lényegesen egyszerűsíti a mindennapjaimat ez az információ elérési módszer, azonban mindenképp mérlegelni kell a hátrányait. Amíg a kedvencek közé tett weboldalaim felkeresése, az engem érdeklő tartalmak leválogatása lényegesen több időt vesz igénybe, azonban nálam marad a lehetősége annak, hogy eldöntsem, mi értékes számomra és mi szemét.

Ha kizárólag a közösségi oldalra bízom ezt a munkát, akkor hamarosan azon kaphatom magam, hogy nemcsak a retusált képemre dobtak fel egy szűrőt, hanem az összes hozzám beáramló hírre is. És ne legyenek illúzióim: nem a szerint válogatták ki, hogy mi értékes, hanem a szerint, hogy mi eladható.

Hirtelen szakadt a nyakunkba ez az ismeretszerzési lehetőség és még nem tanultunk meg vele jól bánni. A televíziónál már tudjuk, hogy reklámblokk következik és elkapcsolunk róla. Sőt, el tudjuk dönteni, hogy romantikus vígjátékot látunk és horrort, nem pedig a valóságot vetítik elénk. Tudjuk, érezzük a különbséget. Vagy tud szólni úgy a háttérben, hogy szinte ügyet sem vetünk rá. Képesek vagyunk már megnyomni a kikapcsolás gombot is- például éjszakára. Meg tudjuk tenni ugyanezt a telefonunkkal, az internettel is?

De legalább el tudjuk dönteni, melyik a valódi életünk és melyik csak a film, ami pereg előttünk?

A héten induló új “leteszema” kihívás sokkal durvább lesz. A cukor, az ehhez képest sétagalopp volt. Most indul a “leteszemafacebookot” sorozat. Ki ne hagyjátok!