Oldhatatlanul. . .

Szeretnélek szeretni. De miért nem tudlak? Mert oly sokszor döntöttél rosszul. Mert annyira szeretnéd, hogy szeressenek. Mert oly kevés embernek mutatod meg magad. Bezárkózol, elbújsz a csigaházadba, nem tudsz kapcsolódni, rajongsz azért, akit csodálsz, aki meg nem érdekel, azt levegőnek nézed. Öntörvényű vagy, makacs és non-konformista. Erős kezű farmerek sem tudnak betörni, ha mégis, az csak azért van, mert kiengeded a kezedből a kontrollt. Félsz, hogy beleolvadsz a másikba és elveszíted kincsként őrzött függetlenségedet. Téged nem szerethet akárki. Te akarod megmondani, ki szerethet és ki nem. Nem engeded, pedig szükséged van rám, ránk. De nem tudod, milyen, ha szeretnek. Mert akkor fel kellene olvadni ebben a meghatározhatatlan halmazállapotú vegyületben és akkor már soha nem lehetnél a régi. Félsz feladni magad, pedig még boldogabb is lehetnél, ha engednéd egy kicsit, te buta, makacs Bigacsiga! Szeretnélek szeretni, de nem tudom, hogy kell, te pedig nem engeded…

Az Énnek Éntőlem ❤

SuLo

A megszokott fejlődés nélküli és unalmas. De a váratlan önmagad megismerésére késztet.

Nincs még hozzászólás

Hozzászólások letiltva