Olimpikon leszel, ha beledöglesz is- vagy csak lelki sérült egy életre.

Neves úszó olimpikon (nem nő) módszere: első órás vízbefojtás. Az úszni nem tudó gyerekeket váratlanul belökik a medence széléről. Hadd szokja a sokkot. Rányitják az öltözőben az ajtót. Barátkozzon a megaláztatással is.

Küzdősport edzésen a bepisilt kislányt nem hagyják csendben kiosonni, hogy rendbe hozhassa magát, hanem megszégyenítik a többiek előtt. Igazuk van: az olimpiai éremhez vezető út göröngyös. A kisembernek bírnia kell a fizikai terhelés mellett a lelki megnyomorítást, az agressziót, a lehetséges szexuális molesztálásokat. Így válhat belőle a jövő reménysége. Jó esetben. Rosszabb esetben csak egy megnyomorított, lelki sérült felnőtt.

Én érzem csak azt, hogy ez a gondolkodás abszurd, morálisan mélységesen elítélendő és betegesen torz emberi roncsokhoz vezet? Éremmel a nyakukban vagy a nélkül.

Nem a terhelésnek vagyok ellenére. Nem a határok feszegetését, a hitet a vágyott cél elérésében tartom ostobaságnak. Azokat az áldozatokat, amiket ezért a gyerekek vagy -rosszabb esetben becsvágyó szüleik – hoznak. A dobogó tetején, harmadik fokán állni határtalan öröm lehet és büszkeség. De nem kívánom senkinek, látni az évtizednyi munkákat a végén ablakon kidobni kényszerülő gyerekek ( kis felnőttek) őrlődését, pszichés ronccsá válását.

Nutellás-cukros kenyéren és túlsózott chipseken zsírosodó, mozgást hírből sem ismerő, fotelban punnyadó gyerekeink előtt két út áll: vagy megszállott sportemberekké válnak vagy lemondanak a mozgás minden öröméről.

Az olimpikonképzők kiszórják az összes olyan kölköt, akik “csak” a játék, mozgás öröméért vannak ott. Akik csak kiengednék a gőzt, szaladgálnának. Rájuk nincs szükség, ők nem befektetések. Üljenek vissza a számítógépeik mellé és  alapozzák meg hájas generációk biztos jövőjét.

Vagy nem. Ne engedjük, hogy gyerekeinket futószalagon kezelt aranyérem alapnak nézzék. Keressük, támogassuk azokat a tanárokat, pedagógusokat, oktatókat, akiknél a mozgás szeretete fontosabb a csillogó érmék hivalkodásánál.

hbtv.hu Fotó Horváth Tamás
hbtv.hu Fotó Horváth Tamás

Azok a szülők, akik meg gyerekükben a saját elcseszett életüket akarják helyrehozni, inkább keressenek megfelelő szakembert.

(Itt pedig a zenei pálya hasonló jelenségéről írtunk)


Formáld Te is a világot! Írj, küldj nekünk cikket, vedd fel velünk a kapcsolatot.

Minden gondolat számít. A Tied is!     

    Arlette  

Arlette M

"Az élet, mit élek- enyém!" COO- gondolkoding. Felöltözve is ember. Komfortzónátlanítva.

1 Hozzászólás
  1. Tisztelt Szerző!
    A cikket olvasva sajnos sok emléket jelenített meg bennem,amiken keresztül ‘kellett’ mennem ,ahhoz ,hogy többszörös paralimpikon legyek ,többszörös paralimpiai érmes,világ és európabajnok.Sajnos az út olykor nem csak göröngyös,sziklákkal és sajnos hozzá nem értő emberek által emelt falakkal vannak torlaszolva,amiket ,ha nem kerülünk ki ,sosem érünk célt.Jó Magyar gondolkodás,”jó ,ha megszokja,ha nem,majd megszökik…” Én csináltam,kikerültem,hagytam a sokszor megalázó utat,mert csak így lehetett csinálni.Remélem az általunk taposott út, ma már simább és lehet naív vagyok de talán több hozzá értő ember kiséri útjukon a leendő bajnokokat…

Szólj hozzá

Az email cím nem lesz publikus.