“A HÁZASSÁGOK AZ ÉGBEN KÖTTETNEK”

Amikor két ember egymásra talál és boldogok együtt, összeköltöznek. Majd a férfiben megérik a gondolat, megkéri élete szerelme kezét, gyűrűt vesz és meglepetést szervez… majd jön a nagy kérdés és az első Igent nem sokára követi a közös boldogító Igen… aztán ellovagolnak a naplemetébe. Persze kislányként én is erre számítottam. Aztán felnőttként szembesültem azzal, hogy előbb leszünk hárman, mint „törvényesen” ketten.

Így lett az esküvőnk bababarát. Mi történik, ha a menyasszony Anyuka?

A menyasszony gyönyörű fehér ruhában végig sétál a padok között…- de várjunk csak!- egy kisgyerek visít bele a hosszasan válogatott vonuló zenébe. A fehér ruhás nőben bekapcsol a legősibb ösztön és a síró gyermek átveszi a főszerepet.

A minap egy botrányosnak szánt cikkbe futottam, amiben egy menyasszony szoptat az esküvői szertartása alatt ez valóban ritkaság, de kommentek egy sokkal mindennapi eseménnyel mosták össze.

„Mit képzel, hogy fehérben megy férjhez amikor ott a kisgyerek” vagy „na ez tuti nem szűz és van pofája fehéret venni ”. Ezek a kommentek indították el bennem a kérdést. Tényleg kisgyerekesen fehérben férjhez menni álszentség?? Aztán arra gondoltam, hány fehér ruhás menyasszony szűz? Azt hiszem az esküvői szezon közepén járva jó ha tízet találnánk –lehet nagyon optimista vagyok. Mégis bántott a gondolat, hogy talán a mi vendégeink is így gondolkodtak…

A mi kislányunk 13 hónapos volt a Nagy napon és úgy készültünk, hogy minden klappoljon. A napi rutint szigorúan tartottam.  Az ünneplő ruháját és a cipőjét is jó előre bejárattuk, hogy kényelmes legyen és ne zavarja semmiben. De amikor elindult a bevonuló zene és Bogi felmérte a tömeg nagyságát nagyon megvolt rémülve. Két választásom volt. A násznép már a helyén ült. A vőlegény az oltárnál várt és a koszorús lányok bevonulása is megkezdődött. Na most vagy intek az egyik családtagnak, hogy vigye el a kicsit és akkor csend és nyugalom lesz (de a lányom és az egyik fontos vendég lemarad az esküvőről) vagy azt teszem, amit a legjobbnak érzek.

Végül Apukám vezetett az oltárhoz engem és karomban Bogit, aki így már jobban érezte magát. Az oltárhoz érve megpróbáltam a csokrommal együtt a Tanúmnak adni de nem akart menni és rájöttem, hogy minket se zavar annyira. Amikor már fáradt a karom leendő férj és minta Apa vette át és vele együtt írta alá a nagy könyvet. A vacsora alatt is köztünk ült és egy cseppet se jelentett gondot a feje fölött csókot váltani, amikor a násznép követelte. Végig velünk volt életünk egyik legfontosabb napján és aktív résztvevője volt annak.

Mindent összevetve nem bántam meg, hogy bababarát esküvőnk volt. Nem gondolom, hogy jobb lett volna a terhesség híre után gyorsan egybe kelni. Így már annak tudatában házasodtunk össze, hogy láttuk milyen a másik amikor hónapok óta alig alszik 😉
Mindent összegezve persze nem mondom, hogy könnyű gyerek mellett esküvőzni, de nem lehetetlen és főleg nem álszentség. Az esküvő a menyasszony (és persze a vőlegény) nagy napja, kettőjük szerelmének ünnepe és olyan lesz amilyennek ők szeretnék és nem szabad azzal foglalkozni, hogy ki mit gondol.

Hasznos tanácsot nem tudom tudok-e adni a menyasszony anyukáknak. Talán csak annyit amennyit meg tanultam a saját bőrömön. Mindent csinálj úgy ahogy Neked jól esik, hogy visszagondolva boldog emlék legyen.

KSimon Emőke írása