Önvédelmi életet élsz?

Félünk… Életünk jó része a félelmeinkről szól… A hiányoktól, a veszteségektől, félünk a félelemtől. Minden félelemhez kapcsolódik veszteségérzés, bizonytalanság, szomorúság.

Kódolva vagyunk a félelemre. Születésünk pillanatától, az életünk legelső másodpercétől hiányzik nekünk VALAMI és küzdünk VALAMIÉRT. Életösztönünk, túlélési vágyunk-azaz az egónk -, mely felelős ösztön szinten a túlélésért- beindítja az oxigénért való küzdelmet. Az egó dolga az életben maradás biztosítása, az üss vagy fuss elvének betartatása. Amíg ösztön szinten működünk, addig az egó irányítja az életet! Az egó kreálta félelmek emelik a falakat, működtetik a birtoklást és hitetik el, hogy a komfortzónán belül kell maradni, mert ez a biztonságos, a kiszámítható, az irányítható.

Mikor elkezdünk ezen túllépni és tudatosan gondolkodni, élni, akkor látjuk igazán, hogy félelmeink tengerében mennyire nem a mában éltünk. Élünk a múltban, cipeljük az onnan hozott félelmeinket, pedig, ha ezeket megvizsgálnánk és szembenéznénk a múlt eseményein keresztül saját döntéseink „hibáival”, akkor tanulhatnánk belőlük és fejlődhetnénk.

Ehelyett mit teszünk? Kivetítjük a jövőnkre, a jövő még meg sem történt történéseire ezeket a félelmeket, és megint nem a jelenben vagyunk. „Csalódtam a férfiakban!” Fordítsd le! Nem az elvárásaim szerint viselkedtek velem! Igen, van ilyen, de ez is azért, mert voltak elvárások! Mi az elvárás? Egy magunknak a jövőről vetített kép, hogy szeretnénk élni, hogy alakuljon a kapcsolatunk, bármely esemény hogy történjen MAJD, a saját szánk íze szerint!

Nem mondom én, hogy ez nem kényelmes, hogy nem kielégítő számunkra, csak azt, hogy „picit” önző, egyoldalú jövőkép! Hiszen amikor elvárásunk van, az valamivel vagy valakivel szemben van, tehát mindig kétoldalú történet. És ha két egymásnak ellentmondó elvárás találkozik abból harc lesz, az egok harca! Ellenben, ha a jelenben élünk, figyeljük magunkat, reakcióinkat –különösen eddig félelemkeltő helyzetekben- hamar rájövünk, hogy ha nincs elvárás, nincs mitől félnünk!

Tapasztalatból mondom, érdemes belemenni a félelmeinkbe! Én racionális típus lévén mindig készítettem A, B, C, volt mikor még D tervet is, arról, hogy a dolgoknak hogy kell alakulnia és attól éreztem magam legalább kicsit biztonságban, hogy a számomra félelmetes jövőre több stratégiám is volt. Ha az A terv nem működik, jön a B! De az élet bebizonyította, hogy feleslegesen féltem előre, feleslegesen fektettem energiát különféle kiviteli tervekbe, mert mindig jött az E verzió és borította az addigi biztonságosnak hitt, számomra kevésbé félelmetes jövőképet!

Megtanultam nem akarni irányítani a jövőt. Megtanultam, hogy aminek jönnie kell az úgyis jönni fog és amikor itt van, akkor kell spontán döntéseket hozni. Megtanultam nem félni, hisz eddig sem történt semmi, ami ne indított volna valami más felé, amiről mindig kiderült, hogy jobb, mint amit én terveztem volna.

Higgy magadban! Élj és éld meg a pillanatot, ne a jövővel törődj és élvezni fogod! Próbáld ki!

Móni Kosári

Én csak írok, én csak kérdezek, hogy gondolkodj és érezz.....

Nincs még hozzászólás

Hozzászólások letiltva