Olvastátok az írást, amiben szegény mammert kritizálták ez éles nyelvű hozzászólók a poszt alatt? Hogy miért pakolja ki magát öregasszony létére? Meg ugye az a “méltósággal megöregedés” dolog is itt van…

Az íráshoz számtalan reakció érkezett a ” nem helyes az öregeket bántani” felhanggal. El foglak Titeket keseríteni. DE. Várj, elmagyarázom, mielőtt a torkomnak ugranál!

Hangsúlyozom, NEM azért kellene őket “bántani”, mert a bőrük nem sima és üde. Nem is azért, mert fiatalkorukban sem nézhettek ki esetleg úgy, mint egy királynő, ami az évek múlásával nem javult. Hanem, mert

• Sokan önigazolást látnak minden ilyen válaszban. A nőnek nem kell, nem lehet, nem illik már ennyi idősen így öltöznie. Vagy inkább rohadt kínos lenne észrevenni, hogy a cukros ételek túlfogyasztása és a karosszékben / orvosi váróteremben üldögélés nem tett ilyen formássá?
• Érdemes  lenne észrevenni, hogy a patikákban és várótermekben sokkal nagyobb lelkesedéssel tolonganak ugyanezek a nénik-bácsik, mint a parkban futók között vagy akár a senior gyógytornán a körzeti sztk-ban. Az első dolgom lenne, hogy feltételekhez kössem a vényre felírt gyógyszerek kiadását. Amennyiben a páciens nem vette igénybe / járta le a felírt rehabilitációs tornát, gyógyfürdő kezelést vagy más biztosított mozgásformát, akkor nem tenném számára ingyenessé a gyógyszert. Hogyne lenne egyszerűbb csak bekapkodni a bogyókat, mint tenni az egészségükért.
• Fontos, hogy nem lehet átsiklani az összefüggés között, ami a külső megjelenés és a testi szervek állapota között fennáll. Nem az a gond, ha az idősödő test löttyedt. Az a baj, ha ennek oka az, hogy a liftig elvánszorgáson és a buszra felszálláson kívül semmilyen más igénybevételnek nincs kitéve! A kövér test nem esztétikai probléma, amivel nem húzhat spárgát a seggébe, hanem egészségügyi kockázat. Nem kellene helyette azt magyarázgatni magunknak, hogy “az én koromban már…”.

A választott képillusztrációt végül nem tettem fel a főcímhez, egyrészt mert még életemben nem láttam három, idős hölgyet itthon túlsúly nélkül, korához és testalkatához illő ruházatban, rendezett fogsorral és.. mosolyogva. Nálunk, ha a körzeti rendelőben össze is találkozik három szépkorú, akkor savanyú ábrázattal elmondja, hogy mije fáj, miről tehet az eü., az orvos, a bárki,… kivéve őt. S nem, nem villantja meg közben vakító mosolyát..

Azt gondolom, először a parkoknak kellene megtelniük sétáló idősekkel, az uszodáknak zsúfoltságig azokon a napokon, amikor egy életkor felett INGYENES a látogatásuk. Továbbá a könyvtáraknak és egyéb, szintén ingyenesen igénybe vehető oktatási lehetőségeknek kellene pörögnie közöttük. Fel kellene emelniük a feneküket- amíg még tudják, letenni a fánkokat és a tv távirányítóját. Ha köztv, akkor különösképp.

S, ha az alap lépések megvoltak, egy apróbb séta után kedvesen ráköszönni a szomszéd unokájára, kimenni a társasház közös kertjébe összeszedni a faleveleket, esetleg rámosolyogni a szembejövőre. Nem azért, mert neki jobb napja lesz tőle. Mert az óra ketyeg, nagyon nem mindegy, mivel és főleg milyen állapotban töltjük el, ami hátravan belőle..