Pofon megvolt? Csinálsz lassan valamit?

Ha már komfortzóna! Feltételezzük, hogy elindultál a változás útján. Már figyelsz önmagadra, hogy elkezdted szeretni önmagad. És ilyenkor jön a neheze….

Figyelsz, kezded elfogadni, szeretni magad. De mégsem történik semmi változás! Miért?!

Mert könnyű elindulni… Nem nehéz, jó néhány pofon után rájönni, hogy változtatni kell….
Ám ez még csak az elfogadás és a felismerés fázisa! Ahhoz, hogy változzanak körülöttünk a dolgok-azon túl, hogy már tudjuk, mit szeretnénk, hogy kezdjük érteni, kik vagyunk igazán-át kell értékelnünk minden eddigi, megszokott látásmódunkat! Nem kifelé kell néznünk és várni, remélni, hogy környezetünk, körülményeink változzanak.

Ilyenkor szokott jönni az értetlenség
” Hopp, figyelek magamra! Szeretem magam! Változzatok!”

Saját megoldó képleteink, paradigmáink, komfortzónánk rabjai vagyunk! Nehéz, nagyon nehéz kilépni ebből a bűvös kőrből. Sokszor segítség kell hozzá. Akár egy kívülálló segítsége. Nem, nem egy lélekrombolóé vagy egy megmondóemberé..

Egy másik személyiség, egy más múlttal és megoldó képletekkel rendelkező ember, aki érzelmileg nem érintett és mindent más aspektusból lát, sokat segíthet. A komfortzónánk a Mi megszokott, stabil védelmi vonalunk. Az ego védelmi rendszere!

Ha nem is érezzük jól magunkat adott helyzetben, személyekkel, akkor is ezen kereteinken belül szeretünk maradni.. Hiszen a megszokott rossz is jobb, mint az ismeretlen. Az ismeretlentől való félelem zár be minket leginkább. Bevállalni a változást ….. feladni eddigi viselkedési, probléma megoldási struktúráinkat….beleugrani az ismeretlenbe….

De ahhoz, hogy új földeket láss, új vizekre evezz, el kell hagynod a part biztonságát!
Naaa, ez már az önfelvállalás! A komfortzónából való kilépés! Itt kezdődik az igazi út….
Itt kezdődik a valódi változás….

A változás, mely az egónk alkotta rabságból a szabadságba vezet!

Móni Kosári

Én csak írok, én csak kérdezek, hogy gondolkodj és érezz.....

Nincs még hozzászólás

Szólj hozzá

Az email cím nem lesz publikus.