Posztoljam a fotót vagy ne?

Kétségeim vannak az anyukaként megosztott netes közösségi oldalakon megosztott fotókkal kapcsolatban. Úgy gondolom, kettő opción túl vagyok, mindezt annak tudatában, hogy a párkapcsolati állapotom ráadásul még „egyedülálló” is.

1) A szürke kisegér:

„fókuszban a belsőm és a gyerök” jeligére! Mit is takar ez? Magamról kizárólag óvónénik, polgármesterek, és családtagok számára, csakis komoly és szürke dolgok megosztása. Tehát tájképek, innen onnan cikkek a gyereknevelésről, sportolási eredmények néha egy egy smink nélküli előnytelen szelfivel, sütés főzés dokumentálása, karácsonyfa és kerti virágok, hajnali napfelkelték.

Apróbb sokkok kizárólag az esti zenés üzenetek, amik a hangulatom vagy gondolatvilágom épp uralják (neadjég, javaslok gondolatvilágot, már ha érdekel egyáltalán valakit az enyém!). Na jó, esetleg hasonló apró sokkot okozhat, mikor Nicole Arbour 18+os videóit megosztom, de akkor is odabiggyesztem, hogy felnőtteknek. Továbbá posztolok vicces kis mondásokat, amiket az utódom fogalmam sincs, honnan vesz, viszont rendkívül szórakoztatóak és büszke vagyok rájuk. Viszem reggel vagy hozom délután (esetleg mindkettő), mosolygok mindenkire és köszönök. Csakis jó anyuka lehetek, hisz (láthatóan) az életem az otthon-család-munka körül forog… Kire mire lennék veszélyes, hisz (látszólag) beletörődtem, ebben a faluban én sosem fogok partnert találni, feladtam. Így el merik mondani, UTÓLAG, hogy mindvégig nekem szurkoltak, de hát sajnos nem jött össze, sajnálják, és azért ne legyek depressziós, ha nem muszáj…

Észre fog-e így venni bárki is? Nyilvánvaló a határozott NEM.

De miért is vennének, mikor ebben az esetben a cél a beolvadás, a passzivitás, a zárkózottság (pff, EZ a fajta NEM titokzatosság egyáltalán) és az üzenet tiszta, világos: átlag beszürkült tehát SEMMILYEN veszélyforrást nem jelentő (bár egyedülálló, de az fentiek fényében mellékessé válik) és bárki megmondhatja, bizony JÓ anyuka.

2) A dögös bögyös szingli muter.

A cool, a folyton festett, a cicikipakolós, aki csak a végeredményeket láttatja. Posztolhatnék kismillió szexről szóló vicces képet (ugyanis azokra is fel vagyok iratkozva), vagy épp lelkesen én is lájkolgathatnám a fehérneműs boltok ajánlatait és instant bölcsességeit. Igen, van sok szexi házicica fotóm is. Nekem is van „előtte utána” fotósorozatom… Sőt, lenge nyári ruha versus alsóra vetkezett kép is van egymás mellé szerkesztve: legalább ÉN lássam, hogy bizony a fenekem és a combom megfelel a mai ideálnak (kerek, izmos, diótörő far, pucsítva pont, mint amilyennek a mai divat diktálja pedig ugye a nyári ruhácska eltakarja…) A cicijeimről nem is beszélve, amik a legvékonyabb koromban is B kosarúak voltak. Na igen, EZEK nem látszanak a kabáton kapucnis pulcsin keresztül. Ahogy a szőke „ha akarom dögös tupíros, ha akarom szigorúan hátrafogott” hajam sem érvényesül, mikor a fejembe van nyomva a szürke (meleg) sapka.

Észre venne-e emígy bárki is? Nyilvánvaló a határozott IGEN.

Holott az ismerőseim ugyanazok lennének, de lehet, elkezdenének mondjuk lájkolni is… Tudjuk: valaki lájkol, az Ő ismerősei MIND látni fogják. Teszem azt én, mint unokatestvér, milyen kívánatos nő IS vagyok! Jó, rendben, van gyerekem, DE egyedülálló vagyok! És ahhoz képest, hogy mindjárt negyven, nem is vagyok olyan rossz nő ugye? Ugyanebben az időben pedig megjelenne a következő jelenség is: ez a Katie A, ez ugyan jó anya-e? Több kép van róla piros rúzsban csücsörítve, bikiniben, sőt, még tetoválásai is vannak, te jó ég, „Lali, nehogy lájkolni merd, ÉN vagyok a párod/élettársad/feleséged!!!

Aki dögös, az veszélyes, nem, nem tetszik, hogy Józsival szóba mer állni (!) mert a gyerekek barátok, köszönni se merjen „azaribi”, semmitsenem! Nem főz, biztos aranyásó ez is (bár én magam is az lennék, csak másképp hívom), elhanyagolja a gyereket, mert a tetkóra meg a fotósra költ meg fodrászra meg BULIZIK (az igazi szentségtörés manapság!) a fiát meg a nagyi neveli.”

Pedig ugyanaz az anya vagyok, csak másmilyen profillal…

Na most akkor mi legyen? Ez itt most az én kérdésem: hogyan is csináljam? Mikor kicsi a világ, de nagy az állatkert és alacsony a kerítés? Hogyan egyeztessem össze a kettőt? Kell-e egyáltalán? Perpillanat az egyes számú opciót „tolom”. A kettes számút jegeltem: tavaly tavasszal egy sima piros ruha és egy (magát egyedülállónak valló) férfival megtörtént találka során az aktuális élettárs 18+os szöveget üvöltve magából kikelve tépett meg… Merre tovább? Fogalmam sincs, egyelőre maradok (ugyan titokban bókokra és csodálatra áhítozó, ám mégis biztonsági játékos) a pókhálós puncijú antiMILF.


Nálunk nem kell újságírónak lenned, ha vannak gondolataid, amiket megosztanál másokkal. Írj, vedd fel velünk a kapcsolatotMinden vélemény, gondolat számít. A Tied is!

                                                         Arlette

Alice A

Békés harcos a multikulti világban

Nincs még hozzászólás

Szólj hozzá

Az email cím nem lesz publikus.