Projekt van: hol éljünk jól?

Már ízlelgettem a búvároktató szavait, s közben megjelent előttem – itthoni érettségik idején kimondottan aktuálisan – a finnországi jólét. Ahol a középiskolás diákok maguk állítják össze az órarendjüket ( azt is, egyáltalán bemennek-e az órára), a könyvtárak csodálatosan felszereltek, a tengerbe hosszan benyúló stégeken kerékpározó, napozó, sétáló idősebbek és fiatalabbak. Akik mind a norvég formula reklámjából jól ismert ragyogó hófehér mosollyal és selymes arcbőrrel tekintenek ránk, sehol egy megfáradt tekintet, sehol egy depressziós arc..

Aztán szembejött velem ez a remek kis videó az izlandi napsütésről:

Ahha. Néztél Te ki mostanában az ablakon? Szidtad a létező összes fagyosszentet, hogy a halálba tudott ilyen pocsék időt szabadítani Rád? Hóesés húsvétkor? Télikabát és újraindított fűtés a panelekben májusban?

Na, akkor ezt megszorozhatod százzal. Mármint napban. Amikor pont ilyen kellemes időre számíthatsz ezeken a napfényes-gleccseres- szikrázó napsütéses klassz helyeken! Amiért nem véletlen, hogy a a tőlük származó játszótéri csúszdákon nálunk tükörtojássá sülnek a kölkök. ( Értem, hogy náluk EZ a veszély nem fenyeget) Kipróbálnád milyen, amikor az év 365 napjából 300-ban a napot sem látod- vagy mást se látsz? ( A szám tipp) Miközben az őszi sötétségtől így is ki vagy borulva?

Vajon miért igyekeznek annyira megnehezíteni a finnek piához hozzáférését jogszabályi tiltással és irdatlan adókkal? Talán, mert vidámabb téli estéken kissé egyhangúan telnének a napjaik ( ha már a pompás finn szauna sem segít), plusz a “szereldmagadössze bútoráruház” összes fehérítő- világosító -hangulatlámpa tippje sem tudta elvenni az érzésed, hogy rohadt sötét van!

Menjünk másfelé is? Járjuk körbe az imádott homokos tengerpartos csodaországot is, ahol a buszmegálló is klimatizált, ahol a sejk is csak este megy ki lovagolni ( Még szép, nappal 50 fokban még az arab és beduin, extra teherbírású lovak sem bírják a hőséget. )Ahol a tengerparton mesterséges szellő hűti a talpadat, mert különben sz..rrá sülne a forró homokon. Egy olyan helyen, ahol egyébként is: ha nem söpörnék ki a városból a homokvihar után hetente kétszer a sivatagot, akkor simán elnyelné örökre. Biztatóan élhető és környezetkímélő hely. Plázafüggőknek, természetfóbiásoknak főnyeremény. Szerintem megy egy élhetetlen f..s.

Aztán ott vannak azok a csodálatos mediterrán vidékek. Az örökké termő fákkal és buja növényzetükkel. Amik leginkább a mai városi kertészet csodáira emlékeztetnek, ahol a tuják és más örökzöldek honvédségi vigyázállásban sorakoznak a kerítések mellett.  Ahol a négy évszaknak a nyomát sem látni már. ( Oké, ha esik rá a hó, felismerem tél van) A mediterrán területek éppily vonzóak számomra: az örökké egyformán zöld, évtizedes poros leveleikkel, a művirág érzetű burjánzásukkal, az eltúlzott, hivalkodó színeikkel.

Egy pillanat csak felidéznem az örömöt, amit érzek az első kis hagymás virágok előbújtakor, az orgonák illatára ( amit valami sznob ajánlására újabban szerencsésen helyettesítünk mindenütt liliomfákkal), az apró rügyek megjelenésére és a friss zöld levélkék látványára.

Merre menjünk még “holjóélni”? Tegyünk villámlátogatást a tengerentúlon az álmok városában? Az éjjel-nappal egyformán zsúfolt New Yorkban? Ahol a csapvizet megkóstolva ízéről csak az ugrik be, ugyan mi mennyiségű vegyszer kellett ahhoz, hogy ott helyben meg ne dögöljek egy szennyvíztelep tetején úszó szemétdombon? Ahol a csatorna fedelét még fel sem nyitva, a metróban szembejövő patkányok miatt pont el tudod képzelni a föld alá bármelyik világvége Terminator filmet..?

Itt a pont a mondat végén.

Tudom, hogy sorba érkezhetnek kommentben az “egyszerűsítesz, eltúlzod, nem így van” válaszok. Nem volt célom, hogy objektív maradjak. De az sem, írjak egy “ez itt az én hazám” kezdetű, túró-rudival, paprikával és ungarise gulásszuppéval dúsított országimázs PR cikket.

Nem hiszek az országváltásban, a “másutt bezzeg“-ben. Nekem ez az ország az otthonom és ragaszkodom hozzá. Az orgona illata, a Balaton tengerrel összehasoníthatatlan színei miatt, a téli álmot alvó sünjeink miatt. Vagy mert egyszerűen az én gyökereim, engem, ide kötnek.

Nem költözöm. Halljátok, érintettek?

Arlette M

"Az élet, mit élek- enyém!" COO- gondolkoding. Felöltözve is ember. Komfortzónátlanítva.

Nincs még hozzászólás

Hozzászólások letiltva