Amikor Fejős Éva terhességét meghallottam, nem tudtam napirendre térni felette. Most sem tudok. 50 éves nő. Sikeres, szép, intelligens. Mindent elért az életben. Kivéve egyet. Ezt az egyet.

Az orvosa szerint olyan karban van, mint egy harmincéves. Értem. Mármint nem, nem értem. Milyen értelemben? Mentálisan? Fizikálisan? Photoshoppal a magazin címlapján?

Aláírom, biztosan vannak szerencsésebb genetikai adottságú emberek. Sőt, továbbmegyek, léteznek támogatóbb életminőségek is, amik a felső középosztálynak megadatnak, ellentétben a cigánysoron élőkkel. Biztos vagyok benne ő 50 éves más kondícióban van, mint egy lerobbant sokgyerekes anya a szegregátumban.

S értem, hogy a korábbi éveiben minden más fontosabb volt. Azt is értem, most 7 hónapos terhesen is fontos repülőre ülni és távoli tájakra utazni, mert arra vágyik. S még jobban értem azt, ma már semmilyen vágyunkról nem kell lemondanunk- bizonyos körülmények között.

Főleg, ha elég erősen tudjuk szorítani a fülünkre a kezeinket, hogy ne halljuk meg azokat a kérdéseket, amiket a belső hang intézne hozzánk:

“Ha tényleg minden ennyire tökéletes, miért is volt szükség műtétre, hogy megfoganhasson a gyerek?”

“Hol vannak, lesznek a testvérei? Nagyszülei? Ezt nem vetted el tőle már azelőtt, hogy megszületett?”

“Tudod, hogy miért menstruálsz 12 éves korodtól? Biztosan csak viccből? Azért, hogy bőven elég legyen a 40 évvel későbbi kicsit megrogyott petesejtből megszületni?”

“Miért nem tudsz valamiről lemondani az életben? Minden mást elértél, miért kellek neked én is? ”

“Miért nem fogadsz örökbe? Annak a gyereknek biztosan csak jobb élete lehetne annál, mint ami neki jutott. Miért rajtam kísérletezel?”

“Gondoltál arra, én mit érzek majd, amikor korán elveszítem a szüleimet?”

“Ha korábbi életed során a körülmények és a vágy hiánya miatt nem érezted, hogy szükséged lenne rám, most mi változott? Mi vagyok én, egy projekt, amit kipipálhatsz? Amit majd felrakhatsz a terhesfotózás-cuki talpak- édes tündérke ovis fotói közé az Insta-Twitter-Facebook profilodra? Eddig olyan jól megvoltál nélkülem, nem hiszem, hogy szükséged van rám”

(Ráérek szülni rovatunk írásait itt olvashatjátok)

---

Oszd meg velünk a gondolataidat Te is!

                                                         Arlette