Egy könnyen és gyorsan összedobható, igen népszerű receptet hoztam Neked. Hozzávalók: 1 db alma. Fontos, hogy a kifogástalan minőségűt válassz! 10 db lábujj, mindenképpen tökéletes forma és színvilággal. Fűszerezd meg kis napfénnyel, a háttérben kék tenger / medence képével, s máris kész a

Sikeres Talpraesett Kreatív Vállalkozó Nő

Ne hagyd, hogy megtévesszenek azok, akik szerint a vállalkozás az szívás, esetleg iszonyú sok munka igen kevés szelfivel a tetőteraszon! Egy pillanatig se gondolj arra, hogy a kreativitás nem a kávéház légkörének, hanem az agyműködésednek az eredménye. Ne engedd, hogy azt sugallják, ha 30 éves korodra fel tudsz mutatni százmilliós árbevételt produkáló céget, akkor az nem a körülményeidnek köszönhető! Biztass más lányokat is arra, hogy almás laptoppal, tablettel, telefonnal  kezdjenek neki a sikerhez vezető útnak, hisz mindannyian jól tudjuk megfelelő munkaeszköz nélkül a kreatív gondolatok nem jönnek, s rögzítésükre sem alkalmasak a poros, avítt technikai vívmányok…

Nemrég a Nagy Agy Napon Geszti Péterék tartottak kimondottan érdekes előadást arról, miképp kerülhető el a kiégés, hogyan tartható fent a kreativitás. Nem értettem velük egyet. Azt gondolom, hogy ő pont jó példája annak, ha az ember agya másképp működik, mint a többieké, akkor más lesz az eredménye is a gondolkodásának. Viszont arra is éppolyan jó példa, hogy a belső frusztráció, amikor még egy szerencsétlen kis pöcs / punci vagy, tele komplexusokkal és bizonyítani vágyással az sokkal motiválóbb és teremtőbb erő lehet, mint a kiegyensúlyozottság vagy a tehetség. Leginkább a kettő kombinációjából születnek érdekes eredmények.

Mást gondolok arról is, ha valaki, aki azzal vált ismertté, mennyire sziporkázó, már nem feltétlenül első vonalas, akkor szükséges-e, hogy inspirációért a Csomolungmát mássza-e meg. Szerintem nem. Szerintem átengedheti a terepet a második sornak. Nem a fiataloknak,  ez nem kor kérdése. Azoknak, akik vagy alapjáraton sziporkáznak még.

Visszatérve almás lábujjas barátnőnkhöz. Nem akarok olyan bullshiteket puffogtatni, mint nem a külsőségekben nyilvánul meg, hogy az életed sikeres-e. Nem a nagyszemű, napfényes- pálmafás szelfidből fogjuk tudni, hogy dolgozol, azt még kevésbé, hogy eredményesen. Aranyos az az igyekezet, ahogy a magyar normától eltérően nem siránkozik valaki, hanem a “megcsinálommagam” amerikai álmot tolja.  De ez még az 5 éves kislány játéka a jelmezében, amiben tavasztündérnek öltözött.

Nincs gond azzal, hogy ő mit játszik az életében. A gond azzal kezdődik, amikor más családi körülmények közül, korlátozott lehetőségekkel induló lányok is azt remélik, elég pár csilivili blogbejegyzés, néhány tündöklő szépségű fotó magukról vagy a tájról, s máris hetedhéthatárban ismert, híres írók- bloggerek- coachok- megatöktjudja kik lesznek.  Aztán ezzel az elváráshalmazzal borítékolható a kudarc, a sikertelen állásinterjúk és a visszamenekülés a közösségi oldalak virtuális valóságába…

Azt gondolom mi, akik hobbiból, munka gyanánt vagy kereseti forrásként választottuk az írást, a közgondolkodás formálását nem lehetünk megtévesztőek.  Hitet, önbizalmat adni valakinek vagy beültetni a hintába nem rokon fogalmak! Akkor sem, ha látszólag hasonló a köntösük. Az én erkölcsi mércém szerint ezért kerül a Lélekrombolók kategóriába az almás kislány is. Ha a pici lány az Instán és más közösségi oldalon élvezné, amit a sorstól kapott, teljesen helyén lenne. Így viszont szereptévesztése van.

Inspirációt innen merítettem.