Sacré Coeur

Az ember legcsodálatosabb szerve a szív. Az egész élet benne van. Már a fogantatás után öt héttel megdobban és végigkíséri egész életünket. Olykor hevesebben, olykor lomhábban, de mindvégig dobog. Létfontos szervünk, hisz szív nélkül nem lehet élni. (Fél) vese, gyomor, (fél) kar, (fél) láb nélkül igen, de szív nélkül nem. Két tenyérben elfér, mégis létünk függ tőle. És miből áll? Sok sejt és szövet alkotja, izmok, erek, billentyűk, rengeteg oxigén és folyton megújuló vér. Mondhatni, az ő ereiben valóban lüktet a vér

Nem engedi, hogy megálljon az élet, csak dobogni akar. Mindegy, hogy miért vagy kiért, de dobognia kell. Nem számít, hányszor tört már össze, megperzselték vagy megégették, ettől ő még nem adja fel a végtelen ritmust, a szívritmust. Ma összetörik, vagy semmibe veszik, tiszteletlenül bánnak vele, vagy cserben hagyják, megbántják, vagy érzelmileg megzsarolják, holnap, ha nem is ugyanúgy, de tovább dobban. Karcolásokkal vagy sebekkel is.

Nem gondolkodik azon, hogy megéri-e másnap is felkelni, mert ő tudja, hogy mindig megéri. Ez sosem kérdés. Ő nem reménykedik, nem gondolkodik, nem tölti időt pazarló tevékenységekkel az életét, csak teszi a dolgát, ha esik, ha fúj.

Már rég döntött helyetted. Szeretni akar, mert neki szeretnie kell. Ritmusosan, élénk pirosan. Fiatalon vagy öregen. Csak akkor él, ha dobog. Csak akkor élünk, ha ő dobog. A szív maga az élet és az élet folyton áramló energia, változás, kiegyensúlyozás. Kővé dermedve viszont halott. Nem hiszem, hogy véletlen az, hogy annyira nagyon ritka a szívet érő daganatos megbetegedések köre, mint a fehér holló. Értékeljük, legyünk hálásak mindennapi munkájáért és köszönjük meg, hogy értünk van. …

Hallottál már szívdobogást? Ha nem, feltétlen kérj kölcsön egy fonendoszkópot, ha tudsz, mert csodás hallani e mesés szerkezet lüktetését. Hihetetlenül ellazít és megnyugtat. De ha épp nincs kéznél – hisz miért is lenne? – egy óriáskagyló vagy csiga is megteszi. Csak hegyezd a füled. Nem, az nem a tenger zúgása, hanem a fülben áramló vér lüktetése, melyet a szent szív áramoltat.

SuLo

A megszokott fejlődés nélküli és unalmas. De a váratlan önmagad megismerésére késztet.

Nincs még hozzászólás

Hozzászólások letiltva