“ANYA CSAK EGY VAN”
„Az anyai ösztön sosem ésszerű, de ettől még nem helytelen.”- hangzott el a Doktor House c. sorozatban. Mióta méhedben hordtad szerelmetek gyümölcsét, hányszor érezted, hogy akárhogyan is igyekszel, így is, úgy is, megkapod a „szaranya” címkét?
Ha várandósan sírtál, kontroll alatt nem tartható érzelmeid miatt, azért, mert „micsoda dolog, nem állandóan a föld felett repkedni tíz centivel, rózsaszín ködben?!”. Ha ragyogtál, mindenestől magadon viselted a más-állapot minden változását, akkor azért, mert miért nem arra törekszel, hogy minden maradjon a régiben, ameddig csak lehet.
Ha otthonszülés mellett döntöttél teljes felelősséged tudatában, sőt, mi több, tájékozódtál és így érezted magatokat biztonságban, akkor azért, mert igenis felelőtlen vagy, és csak a szerencsének köszönheted, hogy mindketten túléltétek ezt a szörnyen veszélyes vállalkozást. Ha kórházban hoztad világra a gyermeked, akkor azért, mert nem tettél meg mindent azért, hogy minél háborítatlanabb közegben éld át közös beavatásotokat.
Ha ragaszkodsz hozzá, hogy a születés utáni első pillanatokban szopizhasson kisbabád, akkor hisztizel. Ha beadod éjszakára a csecsemősöknek, hogy pihenhess, akkor közönyös vagy és nem elég tudatos.
Ha soha nem hagyod babádat sírni, éjjel is ringatod, megszoptatod, hogy segíts neki visszaaludni, akkor önállótlanságra szoktatod. Ha néha nem tudtál ott lenni mellette pillanatok alatt, mert Ó, Istenem, elmentél letusolni, akkor biztonságos kötődését szüntetted meg egy életre.
Ha hordozod őt, mert így praktikus, sőt természetes, akkor elkényeztetted, és soha nem fog önmagától megmozdulni, mindig viteti majd magát. Ha babakocsizol (is), akkor nem figyelsz eléggé a testkontaktus fontosságára.
Ha együtt alszotok babátokkal, nem csak őt teszed tönkre ezzel, hisz meggátolod önállóságának fejlődését, hanem házasságodat és szexuális életedet is elfelejtheted. Ha külön szobában van a baba, akkor távolságot képzel magatok közt és nem reagálsz elég gyorsan jelzéseire.
És még hosszan-hosszan lehetne sorolni, mennyi ítélkezés hangzik el egy kismama, anya felé, döntései, útkeresése nyomán! Jó lenne megérteni, hogy mindannyian különbözünk!
Nem csak a magzatok, kisbabák egyediek és megismételhetetlenek, hanem az anyák is! Igaz, felnőttként már rengeteg hozott mintával vagyunk megáldva, melyek néha nehezítik, néha könnyítik életünk egy-egy periódusát, de mihelyst egy Nőből Anya is válik, megkérdőjelezhetetlenül jelenik meg egy „új én”, aki/ami optimális esetben biztonsággal jelzi, merre is induljunk el, mikor a csodálatos új élet megfogan és világra jön!
Igen, néha előfordul az is, hogy a babával egymásra találás útja nem éppen gördülékeny és rengeteg fájdalmas tapasztalással is jár, míg végül kikristályosodik az az út, amin együtt lépkedve, haladva biztonságérzet, stabilitás, megerősödött anyai kompetencia érzés is születik.
Szeretnélek megnyugtatni, hogy az ég világon semmi, de semmi probléma nincs azzal, ha anyai ösztöneid azt súgják, hogy a babád természetes érését, spontán fejlődését kövesd és szeretnéd megadni számára a létfontosságú testkontaktust, mihamarabbi adekvát válaszokat jelzéseire és így feljebb lépkedve a fejlődés következő lépcsőfokain! Azzal sincsen baj, ha valami okból kifolyólag nem szoptatod gyermeked, nem alszol vele együtt, sőt, babakocsitok is van! Tény, hogy ezen elemek sok mindent megkönnyíthetnek az összekapcsolódásban, természetes szükségletek kielégítésében, ám a legfontosabb, hogy elérhető-e vagy fizikai és érzelmi értelemben egyaránt!
És tudom, hogy az vagy! A te gyermekednek a legtökéletesebb anyukája!
Dobiné Papp Nóra írása
Formáld Te is a világot! Írj, küldj nekünk cikket, vedd fel velünk a kapcsolatot.
Minden gondolat számít. A Tied is!
Arlette
