Az élet közepén. Épp csak túl vagyunk az év végén. Nem szoktam évzárásokat csinálni és pláne nem gyakran írok magamról, a magánéletemről, de most elgondolkodtam. Túl vagyok életem egy hosszú-hosszú, több évtizedes időszakán. Túl egy szépreményű, két és fél évtizedes házasságon! Túl két, szerintem, tökéletes gyerek felnevelésén. Túl egy hivatáson, mely megalapozta az elmúlt évek átmenetét egy másik hivatásba, mely még gyönyörűbb, mint az előző volt. És igen, rájöttem itt az ideje az összegzésnek.

Sokan életközépi válságról beszélnek, sokan pedig azt mondják, “Dehogy, hisz olyan nincs! Most kezdődik az élet!”

Mindkét nézőpontnak igaza van, bár a válság szót nem szeretem. Most, hogy a magam múltját végignézem, lepörgetem, mint egy filmet, én is érzem, hogy az ember az élete középpontján nem árt, ha áttekinti az eddigi életét és az abban megélt szerepeit. Lássuk!

Házasság. Nem döntenék ma sem másként. Végtelenül hálás vagyok az ex férjemnek, a gyerekeim apjának az elmúlt évekért! Azért az elfogadásért és támogatásért, amit kaptam-leszámítva azt az időt, amit a bejelentésemmel neki okozott trauma emésztésével töltött-és amit ma is kapok.

Gyerekek. Mint említettem, számomra, tökéletesek a hibáikkal együtt is! Tök szerethető “hibák” 🙂 Nem volt egyetlen perc sem hiábavaló, amit a “nevelésükkel”töltöttem! Meg lehet kövezni, de nevelésben nem hiszek. Tudom, mondták. “A liberális nevelés megbukott.” Oké, az én szótáramban a liberális nevelés nem jelenti a nevelés hiányát. A konfliktus kerülést és hogy nem merjük használni a “NEM” szócskát! A példamutatásban, a folyamatos kommunikációban és az őszinteségben hiszek! Nekem a gyerekekkel való és minden más kapcsolatomnak az alapja az elfogadás.

Hivatás. Gyerekkoromtól fodrász akartam lenni. Vonzott a szépség. A lehetőség, hogy hozzá segítsem a másikat a változáshoz, hogy jól érezze magát a bőrében. Hogy kihozhassam valakiből mindazt, ami csak lehetséges. Akkor még a külsőn volt a prioritás. Később, ahogy múlt az idő, én is változtam. Vendégeim által, és ezét köszönet nekik, olyan bensőséges beszélgetésekbe, élethelyzetekbe engedtek be, ami számomra is meglepő volt. Ezek a tapasztalatok és persze az én belső érésem folytán jöttem rá, hogy csodás, hogy engem mindig a szépség érdekelt, de csak a külsővel foglalkoztam nagyon sokáig. A harmóniához hozzátartozik a belső tartalom is! Ahogy egyre jobban érdekelt a belső, egyre inkább akartam érteni a működését, úgy kezdtem el tanulni és tanulni ismét.

Szerelmes lettem. Szerelmes az életbe, az önismeretbe, a belső fejlődésbe. Az érzés ugyan az, mint fodrászként csak még nagyobbak a lehetőségek. Segíteni valakit, hogy megtalálja önmagát. Segíteni, hogy kihozza magából a legtöbbet.

Nem az én igazamat, nem az én jómat. A sajátját!

Életközépi válság? Nem, életközépi összegzés. Változás és újra kezdés. De az egyik nincs a másik nélkül. Hálás vagyok mindenkinek a múltamban, általuk lettem az, aki. Lehet, ez most kicsit nyálasra sikerült, magamhoz képest mindenképp, de ez most egy összegzés.

Egyszer belefér, így az élet közepén..

( Aki még motiválódna, itt teheti )

Kosári Móni írása