Tabula Rasa – avagy az önkritika napja

Minden nap tiszta lap. Régen én sem hittem benne…, mert nem látjuk meg minden nap a lehetőséget és olyanok is vannak, akik sosem látják meg. Azokat sose akarnám meggyőzni, akik mélyszegénységben élnek vagy valamilyen halálos betegségben szenvednek, mert még sosem voltam a helyzetükben, fogalmam sincs az milyen, bár tény, hogy az élet igazságtalan, de lehetőségei mindenkinek kétségtelenül adódnak, persze bizonyára nem egyenlők…

Ha már túl vagy életed zenitjén, fiatalságod és szépséged aranykorán – bár nekem csak maximum fiatalság jutott, szépség az nem -, eszedbe juthat, hogy mi lesz később. Most is mókuskerék van és ki tudja még hány évtizednyi mókuskerék van hátra a nyugdíjig, ha lesz egyáltalán nyugdíj, vagy ha addig egészséges maradsz… ( megjegyzem: a nyugdíj is egy mókuskerék, csak az egy másfajta )

Gyerekkoromban és azóta is gyakran követek el  kisebb csínokat. Olyat, hogy amikor éppen valamiben nagyon benne vagy, mondjuk rád bíznak egy komoly feladatot vagy agyonnyom a határidő, akkor megállsz és kitekintesz vagy körbenézel, hogy épp mi is történik veled. Akkor is gyakran csináltam ezt, amikor a katolikus leányiskolában lelkigyakorlatra vonultunk el és épp csukott szemmel és nagy áhítattal kellett (volna) imádkozni. Én is ezt tettem, de mindig nagyon érdekelt, hogy mindenkinek kimosták-e az agyát és gondolkodás nélkül mindent megcsinál, amit mondanak neki, vagy van más is, olyan, mint én, aki ugyanolyan kíváncsi és őrült… és nagyon tudtam annak örülni, amikor volt ilyen ember. Tudom, én vagyok a mindfulness gyakorlatok szégyene, de ezt örömmel vállalom!

Tehát úton vagyunk, megyünk. Hova is? Nem tudjuk… Meddig is? Azt sem tudjuk… Tudunk valamit egyáltalán? Alig… és közülünk csak nagyon kevesen… Tegnap még úton voltam és holnap is úton leszek, de a kettő között, MOST, épp történik valami. Változok. Holnaptól szeretném máshogy csinálni. Mit? Mindent vagy csak egy dolgot… Talán úgy, ahogy régen, talán úgy, mint még soha.

Rengeteg szépség van itt számunkra… mindig is volt, csak nem mindig vesszük észre. A véletlenül utadba sodort emberekkel való kapcsolataid, amelyek gyakran több értéket tartogatnak számodra, mint egy ezeréves barátság vagy egy öröktől való rokoni viszony, ami talán terhes számodra… a lehetőség, hogy reggel ne megint ugyanazt a számot hallgasd meg munkába menet, vagy hogy ma máshogy köszönj el a gyerekedtől vagy anyádtól, aki még mindig integet az ablakból, pedig már 40 éves vagy.

Vagy nyílj meg embertársaid számára! Talán csak szeretnének megosztani veled valamit vagy szánj ma több időt arra, amire eddig keveset szántál és tudatosan kevesebbet arra, amire eddig túlságosan is sok időt.

Indulj el úgy, hogy tekints kíváncsian arra, ami ma fog történni veled, várd, ami ma jön és amit ma fogsz tanulni… emberektől, helyzetekből… Ne félj, jó lesz és ne feledd, minden ÉRTED történik! Te mit csinálsz ma másképp?

SuLo

A megszokott fejlődés nélküli és unalmas. De a váratlan önmagad megismerésére késztet.

Nincs még hozzászólás

Hozzászólások letiltva