Valahányszor szeretném megfogni a sikeres, helyén levő nő arcát azzal az arcul csapással találkozom, hogy nem tudom elképzelni darázsderék, hibátlan bőr és hatalmas szemek nélkül. Hiába szeretnék elszakadni attól a rohadtul sztereotipikus megjelenéstől, amit a divat magazinok sugallnak. Mert én is elsőre ezekre a képekre nyúlok rá. A gyönyörű huszonéves, hosszú combú bombázókra.

Nem tudom a gyerekkori Disney hercegnők mennyire voltak kártékonyak. Azt sem, hogy a hihetetlen varázslatokra képes Photoshop és a fényképezőgépek mennyire tehetnek arról, hogy nem tudok a hétköznapi valóságban már elég szenvedélyt, dinamikát vagy szépséget találni.

Elrontottak volna engem? Minket?

Nem tudok és nem is akarok átlagos nőket látni a képeken. Szeretem a csillogást, a drámai hatásokat. Mintha a színház függönye gördülne fel, ahol minden valószínűtlenül eltúlzott lesz.

Közben pedig iszonyúan zavar, hogy a képválasztásaimat mennyire beszűkíti a rettentően egydimenziós ábrázolás. Nem az a baj, hogy a nők a képeken hosszú combúak. Az, hogy semmi sem történik velük. Ülnek, fekszenek, távolba tekintenek, magukat bámulják a tükörben. Pózolnak.

Szépen néznek. Ez a legzavaróbb. A szépen néző nő. Hatalmas szemekkel… néz. Ennyi. Ez a feladata a képeken. Nem horgászik szépen, hosszú lábbal, nem grimaszt vág szép szemekkel, nem játszik és nem mászik fára. 

Az egyetlen feladat, szépen nézni. Távolba, mélyen a szemünkbe vagy a férfi szemébe kacéran, az nem számít. Esetleg gyönyörű gyermekeire áhítattal vegyes büszkeséggel.

Két okból vetheti csak el a semmittevést és a szépen nézést: ha halált megvető bátorsággal öldököl nem létező 3D-s szörnyeket… vagy, ha sportol. Akkor szépen pucsíthat is, meg sikkesen szaladgálhat, sőt akár terpeszthet is. Akkor nem kell szépen néznie. ( meg a seggétől úgyse látni)

Keress rá szókombinációkra! “magabiztos nő” “okos nő” “40-es nő” “vonzó nő” “sikeres nő”. Annyira szánalmasan ugyanazokat a kliséket puffogtatják mindenütt: okos=szemüveg, sikeres=karba font kéz…

S, közben pedig saját magam is hibás vagyok, mert igénylem ezt a fajta szépséget. Egyáltalán, a szépséget. Nem csak azt, ami belülről jön. Én magam is elősegítem azt, hogy a női magazinok megragadjanak a tökéletességnél.

Talán az egyetlen mentségem, hogy én – legalábbis saját életemben- eltekintek a hibátlan Lifetilt popsitól és ránctalan arctól, ha valaki a gondolkodás legkisebb szikráját is felmutatja…. Az illusztrációknál pedig nem sajnálom az időt arra, hogy olyan képeket válogassak, amik többek, mint a NŐ, AKI SZÉPEN TUD NÉZNI…