Kihagyok egy-két évet az olvasásodban, s mire jövök vissza? Hisztizel a blogodban! De nem is akárhogy: igazi hormontúltengéses, keserű, csapkodós hisztikriszti módra. Nos, én megértem, hogy is van ez és miért, és mentségedre szól egy csomó indok, pont ezért vártam pár napot, hogy a bicskanyitogató utolsó sikolyodra megírjam a véleményem úgy, nehogy még jobban kiborulj neadjég meginduljon a szülés idő előtt vagy éppen morcosan kezdd a harmadik-negyedik babócáiddal az anyaságod szentségét…

Ugyanakkor, mivel Téged elég sokan olvasnak, sőt, VIP vagy meg minden, először is, javaslom higgadj le. Miután józan fejjel átgondoltad, miért is lett a fejem akkora, mint egy hőlégballon (minden mentséged ellenére), javítsd ki a posztod, de ha nem megy, töröld, vagy legalább írj mostantól megint „Mártikásat”, amilyen voltál…

De nézzük csak, miért kellett nekem ez a pár nap:

Kezdjük ott, hogy Te sem voltál más, mint egy egyszerű elvált kétgyerekes anyuka, aki blogot indított. Mindenki tudta, és ez teljesen rendben is van, hogy már maga a címválasztásod is saját magadat hivatott biztatni, és ahogy telt múlt az idő, az önszuggeszciód sikeres is volt: azzá váltál, amivé szerettél volna! Ez mindenképp becsülendő szerintem. Szépen lassan talpra álltál, olvashattuk egy egy próbálkozásodat, nyomon követhettük egy egy videódat és párkapcsolati ügyködésed, jött a VIP-ség, az átlag nők találkozhattak saját gondolataikkal általad, szép munka – itt tartottam szünetet (nem miattad, megjegyzem).

Őszintén szólva eszemben sincs már visszaolvasni Téged, miért és hogy alakultál át ebbe az óceánszéles unszimpatikus gyűlöletbloggerré, annyira elvette a kedvem az utolsó két szösszeneted! (Látod, már megint Téged mentegetlek…)

Áruld el nekem, hogy van az, hogy aki „a béke szigetén üldögél, anyai örömök elé nézve, boldog házasságban, és szuper mozaikcsaládban”, annak miért témája, hogy nekiessen és mindennek elhordjon ismeretleneket, de legfőképp mások anyaságának mivoltát megkérdőjelezze és fröcsögősen kinyilatkoztassa: EZ meg EZ SEM anya! Húúúú, ez azért meredek…

Nem, nem voltál naiv eddig sem, mikor rémtörténeteket hallottál vidéki kórházban, ugyanakkor ehhez kórház sem kell! Ha meglep egy egy dolog, akkor azt sejtem, híradót, azt nem néztél évek óta… Értem én, biztos nem volt időd, a két gyerek, az új kapcsolat, a hirtelenjöttférj és dupla öröm valószínűleg annyira elvette az eszed, hogy szívesebben vagy azóta is a képernyő mögött, mint előtt. Csakhogy innentől kezdve ez már felelősség!

Attól még, hogy valaki nem akart egy gyereket, de megszüli, attól még Anya. Attól még, hogy valaki szenvedélybeteg és nem kapott időben segítséget, attól még Anya. Attól még, mert valaki örökbeadja gyermekét, attól még Anya. Pár falat feta sajt, pár szál cigi, pár pohár bor: ennyi elég, hogy világgá kürtöld, hogy TE IGEN, de ŐK NEM, ez téged minősít, ezzel neked van dolgod, nem nekik…

Tudod, mennyien könyörögnek közülük a „drága orvosoknak”, hogy kössék el őket, adják be nekik a három hónapos fogamzásgátlót és semmi? Tudod, hogy a nyolc kilenc abortuszos nő sokszor már nagymama is egyben és ez sem az ő döntése? Tudod, hogy a kutyájukkal jobban bánnak, mint velük egy egy ilyen béke szigete kórházban?

Mit kell tisztelni azokon, akik nyolc kilenc lombikra sem képesek belátni: az Anyaság még azon sem múlik, hogy a felnevelt gyerkőc ki pocakjában fejlődött? Többmilliót kidobálni értelmetlenül, csak hogy a hibás géneket lehessen örökíteni, ahelyett, hogy egy egészséges, másik Anya által szült kisgyermeknek legyen anyukája és apukája, mondd már meg, miért érdemel többet tiszteletet részedről? Talán mert pont az ilyet megmondók meg címeinstandolók miatt nem érzik ezek a Szülők a szülőségüket és menekülnek a Kaáliba? Vajon azért merted ezt a bejegyzést megírni, mert a Ridikülben azért ilyenért már járna egy legyintés, vagy mert majd ott is klub lesz, ahova kizárólag saját hordozórakétában kihordott és saját puncin keresztülbújó 3+ gyermekes „Anyák” egy kellemes rózsaszín háttér mögött kimondják majd az ítéletet, ki Anya és ki NEM?

Így Anyák Napja előtt igencsak sok lehet ezek alapján a stressz az átlagemberben, ha ilyen „írásokat” tolnak elé: most akkor az Anyám az ANYÁM vagy csak anyukám vagy az se mert bevallott egy szusit és a fájó torkára egy centest, állj, állj, állj, NEKED MEG MI BAJOD?

Értem, hogy befektettek. Értem, hogy nem tetszik minden. Értem, hogy tiszta stressz vagy. Értem, hogy írnod kell. Értem, hogy mennyire felelősségteljes vagy – Anyaként.

De nem bloggerként, íróként, és pláne nem közszereplőként…

Éld meg az újabb önszuggeszcióid, mert maga a cél nemes, de az eszközökben azért válogass!