István ihlette meg ezt a témát. A topmanager, aki szerelemre és családra vágyott… Ám azóta sem kapta meg. A sztori annyira sablonos mégis annyira IGAZ és GYAKORI, hogy nem találok már rá más épkézláb okot, mint hogy igenis ösztönlények  nem csak a nők, de a férfiak is!

Vagy legalábbis „okos állatok”. Mi az, hogy Te nem? Ó, Édes, dehogynem. Mindjárt el is magyarázom, miért… Unalomig lehet nézni a TV-ben a NatGeot vagy akármilyen állatokról akármilyen dokumentumfilmet, Stephen Irwing vagy David Attenborough, mindegy. (Hagyjuk, hány megfigyelt állat pusztul el a hasonló műsorok kedvéért, de több, mint gondolnád…) Tény, hogy bizonyos következtetéseket illetve általánosságokat le lehet vonni az állatokról, tanítják az iskolában is hogy szaporodik melyik faj és azt is, hogyan nomeg miért úgy…

Párhuzam pedig attól még, hogy én éppen egy számítógépen pötyögöm be ezeket a sorokat, manapság is akad az emberek és az állatok viselkedésmintái között. Ott belül, igen, léteznek és dolgoznak a tudatalattinkban az ösztöneink, még ha áltudományos vagy bármilyen más magyarázatot is húzunk rá, nagyban befolyásolják cselekedeteinket, reakciónkat.

István próbálkozása azzal a lánnyal, aki korban és külsőben is megfelelt számára, csúfos kudarcba fulladt. Annak ellenére, hogy az elején minden „jel” arra mutatott, hogy érdeklődése és közeledése viszonzásra fog találni. Eszem ágában sincs pellengérre a lányt no meg Istvánt sem, csak elmesélem dióhéjban a történteket.

Tehát adott egy harmincas éveinek közepén járó sikeres üzletember, aki már vágyik családra. Minden adott hozzá, lakhatás, elegendő bevétel, jó külső, kedvesség. Valamint adott egy épphogy harminc, szép arcú, jó alakú, munkahellyel és kutyával rendelkező nő. Ugyanaz a baráti kör, tehát sokat látják egymást és beszélgetnek, ugyanakkor pont ezért százszor is meggondolják, legyen-e kapcsolat vagy ne. Mindketten azon aggódnak végig, mi lesz, ha nem működik, mert egyikük sem akar kiszakadni. Természetes, hogy a másik régebbi kapcsolatait ismerik. Viszont a vonzódás egymás iránt tagadhatatlan! Ez itt a START.

S, hogy miért nem sikerült mégse? A lány ugyan bolondította Istvánt pár hónapig, ugyanakkor István pontosan érezte, hogy valami még van ott a háttérben, ami a volt párhoz kapcsolódik… Nem hallgatott a hangra, érzésekre, hanem sikeresen megmagyarázta magának, nap mint nap, hogy ez a modellszép lány egyszerűen komolyat szeretne (pont mint ő), ezért „nem rohan” a szexszel, ezért traktálja őt a baráti társaság okozta kételyeivel, ezért húzódozik, stb. Egy szép napon kiderült (nem, nem jártak, csókolóztak, ennyi, két hónap alatt), hogy a lány ismét az exével vág bele egy újabb kapcsolatba: aki egy szemét, egy bunkó, férfiatlan a hangja, DE alaposan megdugja, elviszi görögbe, csicskáztatja, és és és. Ismerős? István pedig pironkodhat, mert a háta mögött kitálalva terjed, hogy rendesen megpakolni sem tud egy nőt, nemhogy normális Férfi lenne, mint a másik!

Azt gondolom nyilvánvaló, hogy a lány miért a dominánsnak látszó rosszfiút választotta, még ha pár hónapig parkoló pályára is tette: pénz ide vagy oda, egy szint fölött mindegy, mennyivel több egyiké, mint a másiké, győz, aki hajlandó „idő előtt” a nőre költeni valamint szakít időt az edzésre, diétára.

Azt gondolom István csupán egy játékszer volt, akivel vissza lehetett hódítani az exet. Nem idegen, csupán elnyomott érzés a birtoklási vágy, még akkor is, ha mindkét félnek lesz új párja, pláne, ha a társaság változatlan és csupán a mixek alkotói a változók.

De nevezhetjük teljes nyugodtsággal versenynek is a dolgot: a tét és a fődíj is egyben a nő teste lelke szája, amit végül a győztes úgy és addig vesz igénybe, ahogy tetszik.

Azt gondolom, a lány ösztönei kiválóan működtek, mikor le sem feküdt Istvánnal, száz százalékosan biztosítva a méhe biztonságát. Így, miután „megjött az esze” sem fog kételkedni a másik fél, bizony asszonynak való, mert nem szexelt, nem fog kakukktojást becsempészni, mikor az alkalom és körülmény úgy hozza sem.

S, hogy ki lesz hamarabb Apa, István vagy a másik? Lehetetlen megtippelni véleményem szerint. Tény, hogy a teszetoszaság is lehet jele annak, István önmagával sincs tisztában: ha valóban családot szeretne, miért nem udvarolt merészebben, miért nem változtatott a napi rutinján, miért hagyta „túlagyalni magukat” és miért mosolyog a mai napig is ugyanabban a társaságban…

De egy dolog biztos: valami átkattant István fejében egy rövid ideje. Fenti történések „elindítottak valamit”: randizgat egy újabb lánnyal, akit nem zavar a munkája és időbeosztása, akivel pár hét alatt lefeküdt, aki nem modell hanem kedvesen telt alkat, aki fölött magabiztosan tornyosulhat és széles válla a szemtelen szelet is felfogja felé.

Végszónak annyit: a lány csupán (cca) 15évvel fiatalabb, de „korához képest érettebb gondolkodása van”, „majd elkezd később sportolni ő is”, „szereti a munkáját” és István az életében a második férfi csupán… Na, becsöngettek nálad is?

Aki ezek után azt mondja nekem, hogy nem, vagyunk ösztönlények, sem mi nők, sem a férfiak, hát teljes bizonyossággal fogom a manapság felvett grimaszommal húzgálni rá a számat, és leültetem a TV elé, virágporzó méheket bámulni!