Tetovált testek III. Tények és tévhitek.

„Nyomot hagyni” azaz „tatu”, innen a megnevezés a messzi Tahitiről. Legyen szó a Földgolyó bármelyik feléről, mindenhol jelen volt a régi korokban… Manapság erre is sokan ráfogják: „divat”. Zárójelben jegyzem meg: felmerül bennem a kérdés, ennyi erővel ruhát hordani is csupán divat, hisz az is szinte az emberiséggel egyidős.

A többség, akinek nincs, elhiszi, és magáénak vallja azt a nézetet, hogy a tetoválás manapság valójában lázadás, mivel az egyéni szabadság és az önkifejezés egyik formája. Mégis, minden negyedik 18 és 30 év közötti férfi és nő visel kisebb nagyobb tetoválást a testén valahol (dr. Klujber Valéria írása a tetoválásról). Ez a szám pedig nem csökken, hanem nő!

Hogyan készül?

Apró tűszúrásokkal a bőr felső rétege alá juttatják be a festéket, amely, mivel kilökődni nem tud, sem pedig felszívódni, inkább többé mint kevésbé tartós marad. De ne rohanjunk ennyire előre! Aki csak kipróbálni szeretné, pár napra vagy hétre, hogy minta van a testén, választhat a rendkívül nagy kínálatból: a hennák különböző fajtáiból vagy éppen a felragasztható csillámtetkókon át a sima golyóstoll rajzokig. Sokaknál itt meg is áll a történet, hisz ezek záros határidőn belül eltűnnek, lemosódnak, lekopnak és lehet újat választani.

Személy szerint azt gondolom, ha valami „divat”, akkor ez az. Miért is? Mert havonta lehet változtatni akár (pl. májusban Géza, júniusban Béla a szerelem tárgya), vagy időszakosan viselni (pl. egy speciális alkalom kapcsán), esetleg az adott évi tömegízléshez igazodni (pl. arany vagy ezüst, bokán vagy vállon). Nincs is ezzel (sem) semmi „gond”, nem vagyunk egyformák…

Mit jelent?

Visszakanyarodva az igazi, tartós tetoválásokhoz: azok bizony állandók! Így alapos megfontolást igényel a minta maga, az elkészítő maga, a hely maga ahova kerül. A szándék a tetoválás mögött pont ezek miatt ritkán fakad hirtelen felindulásból, sokkal inkább üzenetet, gondolatvilágot, hovatartozást (igen, manapság is!) hordoz. Börtöntetkóktól a barátságtetkókig, a paletta olyan széles, felsorolni sem tudom, de egy dolog biztos: a legritkább esetben válaszol a tetovált ember a miért faggatásakor azzal, hogy „ez a divat”!

Kockázatos?

Vannak kockázatai, persze, de ha valaki figyel, elkerülhetőek illetve megelőzhetőek. Steril tű, minőségi festék, allergiavizsgálat, a kész minta gondos kezelése és az utómunkálatok, már mind mind megszokottak és alkalmazva vannak a modern társadalomban. Tehát nem, nem okoz AIDS fertőzést, sem egyéb kóros elváltozást, nincs tudományosan bizonyított kapcsolata más betegségekkel, valamint a baktérium és vírus fertőzések sem támadnak sikerrel, ha az általános szabályokat és előírásokat pontosan betartja mind a tetováló, mind az alany. Ezek a szabályok mára már alapvetőek: a nyilatkozat, hogy valaki elmúlt 18 éves, kötelező, ellenkező esetben szükséges a szülői engedély. Minden valamit magára is adó tetováló „mester” illetve „szalon” szóban és írásban is tájékoztatja az igénylőt fentiek fontosságáról és menetéről, valamint alá is íratja ezt az igénylővel.

Fájdalmas?

Hogy fáj-e? IGEN. Hogyne fájna! Ember, tűvel fognak megsorozni! Nem árt ebbe belegondolni, nehogy úgy járjon valaki, hogy félbehagyott mintáját rejtegetheti egy életen át. Minél nagyobb a minta, annál hosszabb a fájdalom. Ezért sem szoktak három-négy óránál többet dolgozni egy alkalommal a nagyobb mintákon.

Sőt, ne érjen váratlanul az se, ha esetleg (maguk ellen játszva) megpróbálnak lebeszélni valamilyen mintáról, nem vállalnak el minden megkeresést vagy változtatásokat javasolnak: van tapasztalatuk, elveik, gyakorlatuk és emberismeretük nekik is, így erősen javallott őket is meghallgatni és átgondolni az általuk megvilágított szempontokat is.

Ez pszichikai kórkép?

Olyan-e, mint a falcolás („vagdosás”)? Egyáltalán nem. Más az indíték: a falcoló megkönnyebbülést keres az önmagában való kár tételében, míg a tetoválásra fejét adó ember nem a fájdalmat keresi, hanem annak eredményére büszke. A falcolást rejtegetni szokták, míg azért a tetoválások, még ha akár intim helyen vannak is, tulajdonosának örömére szolgálnak. (Itt jegyzem meg zárójelben: a tetoválás békésen elfedhet akár falcolás hegeket, akár striákat, illetve szolgálhat eleve szép vagy kiemelkedő „test-elem” hangsúlyozására is.)

Valóban addiktív?

Arra a kérdésre, hogy függőséget okoz-e, tehát addiktív-e, a válasz (saját megfigyelésem alapján) a következő: csak annyira, mint bármi más. Sőt, még annyira SEM… Lévén egy tetoválás azért a legtöbb esetben egy visszafordíthatatlan szándékot képvisel. Pont ezért nem hasonlítható össze, ha már külső alakításról beszélünk, például a félévente hajszínváltással, a „fitnesz időszakok megélésével”, esetleg a nonstop körmözéssel, ruha vásárlással. A plasztikai sebészettel sem említeném egy lapon: ugyan abban hasonlítanak, hogy beavatkozással változik a külső hosszú távon, ám véleményem szerint nem okoz „alapjáraton” olyan változást a kisebbségi érzésben sem önértékelésben egy hibátlan bőrfelület, hogy a megoldás a rendszeres varratás lenne. A legtöbben képesek megállni egy egy mintánál (annak mérete nyilván egyénfüggő, terjedhet egy két centitől teljes karfedésig, széles a skála), akár sorozatnál, hiszen ha kész, akkor kész… Keveseknek van állandó bérlete.

Ha valaki úgy dönt, hogy a tetoválását megunta, az elkopott, már nem aktuális vagy zavaró, a lehetőség ugyanúgy adott már a módosításra és az eltávolításra is. Természetesen ezek sem fájdalommentesek vagy ingyenesek, viszont elérhetőek.

No és a sokat emlegetett öregkor?

Végül álljon itt a személyes véleményem erről a témáról: tetoválás párti vagyok, de még soha senkit nem győzködtem, hogy legyen neki is. Számomra üzenetet hordoznak, de csak akkor osztom meg ezeket valakivel, ha megkérdezi. Egész magas lehet a fájdalomküszöböm, ugyanis egy, azaz egyetlen alkalommal akartam csak kiugrani a székből (eddig). Sikeresen legyőztem a félelmem, hogy orvosi vizsgálatkor hátrányos megkülönböztetésben lenne részem pár minta miatt. Nem aggódom, hogy majdani „szottyos” koromban ugyan fogok kinézni (ebből a szempontból), mert a bőr, ha öreg így is úgy is öreg, minta ide vagy oda. Ahogy a háborúban szerzett sebesülések, ahogy műtétek nyomai, ahogy balesetek hegei is lehetnek rejtegetnivalók vagy történetek forrásai, úgy a tetoválások is…

(Tetoválással kapcsolatos korábbi írásainkat arról, a tetoválás önkifejezés vagy szexualitás itt és itt olvashattátok)


Te is ezen a véleményen vagy! Esetleg mást gondolsz róla? Írj, küldj nekünk cikket, vedd fel velünk a kapcsolatot.

Minden gondolat számít. A Tied is!

                                                         Arlette

Alice A

Békés harcos a multikulti világban

Nincs még hozzászólás

Hozzászólások letiltva